Autista gyermekekkel élni

Ezt nem úgy kell érteni, mint például egy epilepsziás, vagy egy asztmás vagy akár egy cukorbetegnél. De ezeket is meg kell próbálni kezelni, és ugyan olyan komolyan kell venni. Sok helyen olvasom, hogy pont ilyenekre gyógyszereket is adnak. Én nekem meg sem fordult a fejemben használni ezekre gyógyszert, jobbnak látom hogy ha megbeszéljük velük és elmagyarázzuk nekik. De persze mikor jön egy ilyen " roham ", nagy megértésre is szükségük van, próbálunk rájönni miért, és próbáljuk kimozdítani ebből az állapotból. Akár egy kis dolog is segíthat, például egy dalocska, vagy valami ami érdekli, még ha csak rövid időre is a lényeg hogy kimozdítsuk az állapotából. Ha mégsem segít se ez, se egy kis ölelés, akkor hagyni kell hogy megnyugodjon és ő jöjjön hozzánk, mert mindig oda fog jönni, csak ki kell várni.
Ez náluk, lehet egy hirtelen örömben és látszólag semmin való nevetés,vagy akár lehet egy hirtelen ok nélküli vigasztalhatatlan sírárban kitörő érzelem. De lehet, hogy csak más " normális " ember számára tűnik ok nélkülinek. Ilyen például mikor valaki hozzá ér és ő nem szeretné, ezen vagy csak elhúzza magát de ki is akadhat. Ilyenkor egy " normális " ember rögtön kérdi: Mi baja ennek a gyereknek? A válaszom, hogy csak most ez nem esik jól neki. Mire a " normális " ember, de hát ő csak hozzá ért, majd besértődik és arrébb megy. Közben ezt mondja, hogy: Ez a gyerek milyen sértődékeny.
De nem csak érintés válthatja ki ezt a kiakadást, akár egy ember nézése is zavarhatja. Persze ilyenkor megint jön a kérdés: Már rá sem lehet nézni arra a gyerekre? De rá lehet, de ő most nem szeretné, hogy akár a szemébe nézzünk, zavarja annak a másik embernek a nézése is. Ők nagyon érzékenyek, mintha éreznék az emberek kisugárzását.
Akár olyanon is kiakadhatnak, hogy próbálják ki fejezni magukat, de mi nem értjük meg mit szeretne. Ez nagyon rossz Neki és nem értik mi miért nem értjük, hisz ő mindent megtesz azért , hogy megértesse magát.
Például egy kisebb változástól is kiakadhatnak. Ilyen például egy mosógép csere, szoba átrendezése, vagy egy kinőtt ruha leselejtezése, vagy esetleg egy ruha teljese elromlása és akár egy kis apró játék elvesztése is. Lehet ezek nekünk apróságok és természetes dolgok, de nekik valamiért nagyon fontos. Ilyenkor akár többször le kell ülni velük és elmagyarázni miért is történt.
Lehetnek " düh rohamaik " is. Például mikor csak úgy elkezd a dobálni kisebb nagyobb tárgyakat, ezek is lehetnek csak úgy ok nélkül, számunkra minden elő jel nélkül.
Lehet hogy valakihez csak úgy oda megy és rácsap, megmar vagy megharap ilyenkor mindig próbáljuk érzékeltetni vele hogy szomorúak vagyunk és kérjen bocsánatot.
Őszintén szólva csak nem rég jöttem rá, hogy ezeket mondják autizmusban  " rohamnak ", nekem ezek inkább váratlan hangulat ingadozások. Szerintem sok oda figyeléssel ezek kezelhetőek, és ha újból és újból előkerülnek ezek a " rohamok ", akkor nekünk újból és újból le kell velük ülnünk elmagyarázni, hogy ez milyen rossz, milyen szomorúak vagyunk és kérjen bocsánatot.
Még egy fontos dolog ha mi feszültek vagyunk akkor ők is azok lesznek, és nehezíti a helyzetet, nehezebben lehet őket megnyugtatni, hisz érzik mi sem vagyunk nyugodtak.