Autista gyermekekkel élni

Sajnos Dóri vállán volt egy kiálló anyajegy ami már többször is vérzett és sokszor bepirosodott, fájt neki. Ezt először nyár elején tapasztaltuk, de a bőrgyógyász mondta nyáron nem csinálnak ilyen eltávolítást. Így aztán az első tanítási nap nem csak az új iskola miatt izgult hanem ettől is nagyon tartott.

Mikor felmerült az eltávolítás, akkor két módszer közül lehetett választani. Első az altatásban lévő eltávolítás, de akkor ott kell aludnia. Második hogy érzéstelenítik egy injekcióval és akkor nem kell bent aludni. Így mi az utóbbit választottuk, hogy ne kelljen bent aludnia, mert azt nagyon nem akart.

Szóval első nap a suliból örömmel jött ki, majd ezután elindultunk a Heim Pál kórházba és megkerestük a kijelölt épületet. Mikor oda értünk akkor megvártuk, hogy legyen valaki akinek szólhatunk megjöttünk az eltávolításra, mivel nem kellett bejelentkezni. Míg vártunk Dóri kezdett szédelegni, mert nagyon ideges volt, de gyorsan nyílt is az ajtó. Majd mikor mondtam Dóri nevét, akkor gyorsán rávágta, hogy igen őt már nagyon várták, keresték és tudják auti. Ezután kaptunk egy gyors útbaigazítást, hogy még adminisztrációhoz hova kell mennünk.
Ezen a felkészültségükön és kedvességükön nagyon meglepődtem, majd még elindultunk egy gyors adminisztrációra Dórival.

Az adminisztrációra kicsit várni kellett, de ez is gyorsan megvolt. Míg vártunk addig kicsit kiborult Dóri, mert elkezdte kérdezni hogy hogyan is fog zajlani. Lesz-e majd kés, kap-e szurit...és persze mikor mondtam lehet lesz egy szike, ami pici kés akkor teljesen kiborult, hogy ő nem akarja hogy felvágják. Gyors nyugtatásba kezdtem, hogy ez nem is igazi kés, csak olyasmi mint egy köröm, mert milyen csúnya dolog lenne ha a körmükkel kapargatnák, szinte csikiznék az anyajegyét. Erre már ismét mosolygott és adminisztrációval vissza indultunk.

Mikor vissza értünk, megint meglepő gyorsasággal elvették az adatlapot és már másik ajtón hívtak is be.

Volt bent egy férfi, egy női ápoló és egy férfi és egy női orvos. Ami Dórinál első nehézség volt, hogy férfi előtt levegye a pólóját, mert ő még idegen nő előtt sem veszi le nem hogy férfi előtt. Ugyanis volt hogy a háziorvos anyukájának ki kellett menni a rendelőből, mert addig Dóri nem engedte magát megvizsgálni.

Szóval nála már ez is egy nagy nehézség, de még is csak valahogy leszereltem róla, közben egyre csak tiltakozott, hogy ő fél és ne érjenek hozzá, meg van itt férfi és látja, és ő nem szereti az idegeneket fél tőlük....
Teljesen kiakadt, egyáltalán nem lehetett vele kommunikálni, a lábára is rá kellett húzni egy szíjat meg ne sérüljön ő vagy más, de a szíjat lefeszítette a lábáról. Közben én kezét egymásra téve lefogtam, folyamatosan beszéltem hozzá és mikor sikerült kapcsolatot teremteni vele akkor már a fejét sem kellett lefognia a nővérnek. 
A két orvos persze mind e közben tette a dolgát. Dórit letakarták, én Dórinak azt mondtam csak betakarják ne fázzon. Majd vége felé mikor Dórit varrták össze akkor Dórinak mondta az ápoló aki lefogta a fejét, hogy már csak 1 perc és kész is van. Nem is kellett több Dórinak és elkezdett számolni 1, 2,3,4,5,6,...egyre gyorsabban segített az ápoló és még többször mosolyt is csalt ki Dóriból, hogy állj lassítson. Dóri mondta egy ápoló szünet, Dóri mondta kettő, ápoló szünet... szóval a dokinak a varrás most időre ment. Dóri pedig 4-5 öltésnyi varratot kapott.

Amikor kész lett és felült akkor még tettek rá kötést és nem engedtem Dórinak, hogy meglássa a varrást. Így most ő még nem tudja, hogy össze van varra és majd ki lesz szedve. Szerintem nem kell, hogy 2 hétig ezen idegeskedjen. Azt tudja majd vissza menjünk, hogy megnézzék milyen szép lett.

Mikor mindennel kész lett már mosolygott és beszélgetett miket szeret és mindenki nagyon kedves volt vele műtét előtt, közben és utána is. Nem vették zokon az ott dolgozók, hogy kiakadt Dóri, nem lettek ettől feszültek, nem stersszelték a Dórit és ilyen orvosok, ápolók és asszisztensek igen csak ritkák.

Mikor kimentünk Dórival megbeszéltük, hogy mikor vissza jövünk már nem fél majd ennyire, mert nem lesznek idegenek, hisz látta most milyen kedvesek voltak.

Nála a fájdalom nem olyan mint másnál, mert az injekciót és a műtétet ő nagyon jól viselte és mióta hazajöttünk egyszer sem panaszkodott a vállára. Viszont maga a félelem, az idegenek olyan lelki állapotba hozták ami tőle egyáltalán nem megszokott és teljesen megértem hogy ezt váltotta ki belőle. Ezért neki is mondtam, hogy semmi baj, mással is előfordul hogy megijed vagy fél és ő nagyon ügyes volt a műtétkor.

Az ott jelen lévő orvosoknak és ápolóknak meg köszönöm a hozzá állásukat és türelmüket!