Nem is tudom hol kezdjem, mondjuk talán kezdem a legáltalánosabbal.
Az emberek valahogy nem értik mag, hogy nem kéne megsimogatni csak úgy a gyereket, hisz elvégre a kutyához sem megyünk csak úgy oda, mert mi van ha rosszul esik neki és megharap. A gyerekek bár nem harapják meg ezeket az embereket, de sokszor nagyon rosszul esik neki, esetleg a gyerek kiborul, feszültebb és zaklatottabb lesz.  Olyankor persze én is próbálom a gyereket védeni, de ha nem sikerül egyrészt szólok, hogy máskor ne tegye, másfelől próbálom megnyugtatni a gyerekeket.
Másik hasonló eset mikor a mozgólépcsőn próbálják arrébb tenni a gyereket, csak azért hogy két lépéssel előrébb jusson. Dóri nem szokott a mozgólépcsőn kapaszkoni nehogy a kezét becsípje, csak az én kezemet szokta fogni. Ebből adódóan egymás mellett állunk, Csilla meg a kezemben. A mozgólépcső az pár perc alatt le visz vagy felvisz, mégis sokszor van hogy felszólítanak jó esetben engem, de általában a gyereket hogy menjen már arrébb. Persze ilyenkor kissé nagyobb hangnemmel rászólok, hogy két percet igen csak tud várni ezen csak nem múlhat az élete, vagy legközelebb induljon 5 perccel hamarabb, de hagyja békén a gyereket. Azzal, hogy rá szolok talán a rászegező szemek miatt kivárja azt a két percet. Persze a mozgólépcső végén meg kell nyugtatni Dórit.
Van a beszédtéma, sokszor megkérem az adott baráti társaságot, hogy Dóri mindent szó szerint értelmez erre figyeljenek oda. Nem értelmezi a ragokat. Például a " dohányzás halált okozhat " ezt ő elolvasta egy ismerős cigis dobozáról, amiről nekem nem szólt. Majd egy hét múlva sírva kiakadt hogy nem szeretné ha apa meghalna, mivel ő is dohányzik és " a dohányzás halált okoz ". Hirtelen nem értettem honnét vette, de aztán próbáltuk megnyugtatni, de elég nehéz volt utána még az elkövetkező napokban hetekben többször is kiakadt ez miatt.
Hát igen a halál téma az egyik amit előtte nem igazán lehet felhozni.
Valamiért az öregek többségétől ugyan csak tartanak, Dóri még csak rájuk sem szeret nézni, persze egy két ember van aki ez alól kivétel, de ezek olyan öregek akikből valahogy sugárzik a kedvesség.
Étkezés az mindkettőjüknél kicsit egyedi. Dórinál ugye a szó szerint értés miatt. Például " kígyó uborka ", ő ezt úgy értelmezi, hogy a kígyó az rossz, tehát ez is rossz. Viszont " vitaminos uborka " vitamin az jó, tehát ez akkor biztosan jó. Pedig ugyan arról beszélek most csak miatta átneveztük.
Kiskorában nagyon szerette a virslit és párizsit, aztán ez egyik pillanatról a másikra átment abba, hogy semmilyen felvágottat, kolbászt vagy bármi ilyesmit nem eszik meg, sőt undorodik tőlük.
Azért néha bepróbálkozok, például szereti a melegszendvicset, és egyik nap mikor kentem a kenőmájast mondtam neki hogy ennek teljesen olyan íze van mint a melegszendvicsnek.
Megkóstolta és felcsillanó szemmel közölte, hogy tényleg. Gyorsan meg is ette.
Nála általában nehéz bármilyen új ételt megkóstoltatni, vagy olyat amit régen evett, de csak az első falatot kell valahogy rávegyem aztán már eszi magától.
Csilla meg csak könnyen rághatóakat esz meg
Csilla idegen helyen, vagy idegen útvonalon nem hajlandó lemenni a kezemből, esetleg ha hozzám szólnak még inkább kapaszkodik bennem. Van hogy kérdik nincs lába ennek a gyereknek, nem tud járni? De tud nagyon is, de neki így jó most.
Sokat játszik főként mostanában a Csilla a lámpával, fel le kapcsolgatja vagy csak úgy nézegeti.
Amilyen aktív a Csilla van, hogy nagyon megüti magát, de többnyire szalad tovább, leginkább az embereknek kell szólni, hogy nem kapunk oda mert megijed tőle.