Autista gyermekekkel élni

Sok tévhit van az autizmus terén amitől a szülők haja égnek tud állni mikor még mindig az elavult elvek szerint képzelik el és állnak egy autizmussal élőhöz.
Ilyen tévhit például, hogy nincsen szemkontaktusuk, nincsenek érzelmeik, buták, és hogy mindenképp közösség kell nekik.

Igen is megtudják tanulni a szemkontaktust, igen is sok érzelmük van és semmiképpen nem buták. Ezeken felül szerintem kimagaslóan érzékenyek az emberekre, ezért sem feltétlenül tesz nekik jót a közösség. Ami nem azt jelenti, hogy nem megy emberek közé vagy nincsen gyermekek közelében, hanem hogy nem kéne őket minden áron betenni egy olyan intézménybe ami nem megfelelő számukra. Pont azért mert ők sokkal érzékenyebbek a szagokra, hangokra, érintésekre... és így ez nekik sok. Viszont ettől még ugyan úgy teljes életük lehet és ők is lehetnek boldogok. Egyszerűen csak alkalmazkodni kell hozzájuk és nem a " normát " rájuk erőltetni, hisz ők különlegesek és pont ezért különleges bánásmódot igényelnek. Ezért nem feltétlenül alkalmasak egy közösségi intézményben.

Egy kicsit furcsa, de talán annál jobban érthető hasonlatot mondanák erre:
Olyan mintha egy kutyát arra próbálnának rávenni, hogy minden áron egy szobába játsszon cicákkal. Mert vannak olyan kutyák akik esetleg megtűrik és elvannak a cicákkal egy helyiségben, de csak igen kevesek képesek velük játszani is.Ezért nem is szoktak kutyát és cicákat összezárni.
Így jó volna ha az autizmussal élő gyermekeket sem akarnák minden áron olyan helyre bezárni ahol ő neki nem megfelelő.

Csilla sokat haladt a nyáron az emberekkel való hozzá állásában. Már elviseli maga körül őket, csak ne menjenek túlságosan közel hozzá, ne nézzenek a szemébe és ne szóljanak hozzá. Viszont ha ezeket betartják akkor boldogan elvan mellettük, mintha ott sem lennének.
Tegnap mikor strandon voltunk akkor épp mondta egy fiatal hölgy, hogy kitűnik Csilla a tömegből, mert olyan kis boldog gyerek. Ez nagyon jól esett, hogy egy idegen boldog gyereknek látja Csillát és persze teljes mértékben egyet értek vele, mert ő boldog gyerek.
A strandon a gyerek részen nagyon sokan voltak, de kicsit sem vette észre Csilla. Mintha egy külön kis világa lenne egy burokkal amibe ha nem lépnek bele nincsen gondja. Amikor egy kis gyerek túl közel ment Csillához és hozzá szólt, akkor Csilla erős menekülésbe kezdett, mintha valami veszélyes állat üldözné és mikor sikerült leráznia megint megnyugodott és megint megvolt a maga kis világa.

Emellett voltunk idén a lányokkal a visegrádi bob pályán, a Cirkuszban, a Tropicariumban ( Ez Csillának nagyon nem tetszett, itt kereste a kiutat, de Dórit lenyűgözte ), Csodák palotájában, Elevenparkban... Tehát élményekkel teli nyaruk volt és igen is lehet autizmussal élő gyermekekkel is programozni, csak vegyük figyelembe őket és olyat válasszunk ami számukra is ideális.
Idén több állatkertben is megfordultunk és köztük egy magán állatkertben is ahol még tigrist és ormányos medvét is simogattak a lányok. Csillát az ormányos medve, Dórit meg a szibériai fehér tigris harapdálta meg kicsit, de ez fel sem tűnt Csillának. Viszont egy mellette lévő kisfiú hozzáért és attól rögtön kiakadt, hogy " Fáj, fáj. Fiú bántott "



Nyaralni is elmentünk ami 4 nap ott alvás lett volna, de már a második ott alvás is nehezen sikerült, így reggel haza jöttünk. Ezt a nyaralást Csilla nem élvezte, egy lépést sem tehettem nélküle. Igaz elején a túl sok inger és félelemérzet hiánya miatt neki indult nagy lendülettel egy 80-90 fokos lejtőnek én hiába voltam mögötte nem értem utol és persze legurult a domb aljára, de szerencsére sértetlenül megúszta és a jó hogy megint jár.

Az étteremben szépen viselkedett minden alkalomkor én meg hagytam hogy azt egyen amit szeretne, mert neki nem tesz jót a szigorú korlát ezért sose mondok olyat, hogy " ne ezt így nem szokták " neki így esik jól akkor miért ne. Például reggeli: Zsömle ketté vágva egyik felén barack lekvár, másik felén erdei gyümölcs lekvár és ezt össze csukva. Tehát ebből egy harapás, sonkából egy harapás, paradicsomból egy harapás, majd megint zsömle és így folytatva.

Ami megint csak előrelépés neki, hogy egyre ügyesebben rág és most egyre jobban bővül az amit megeszik. Igaz így is van olyan amit csak akkor eszik meg, ha számára megfelelően van elkészítve. Például a szőlő félbevágva és kimagozva, a rántott hús bunda nélkül, de legalább eszik.
Pohárból még mindig nem szeret inni pedig tud, de nem erőltettem majd ha lesz kedve addig meg marad a kubus üveg.

Jelenleg mióta nincsen fejlesztése tavasz óta szép lassan elhagytuk a babakocsit és egyszer már villamossal is közlekedtünk babakocsi nélkül, igaz ekkor nagyon aggódott hogy ne fejlesztésre menjünk. Viszont mikor mondtam nem oda megyünk csak arra felé akkor megnyugodott.

Sőt nem csak sétál, de nyáron mikor a Velencei tóhoz mentünk akkor Csilla egy 15-20 percre leszállt a kezemből mezítláb a fűbe és életében először virágot szedett, és nála az hogy leszállt a fűbe és hozzá ért a virághoz is nagy dolog.

Szóval idei nyáron ismét elhagytuk a babakocsit, de a tömegközlekedést egyenlőre nem erőltetem
Jobban elvan emberek között, csak ne kelljen velük kapcsolatot teremteni. Ezért épp ( Április óta ) harcolok Csilláért, hogy ne kelljen egyenlőre oviba mennie. Mert még nincs itt az ideje és ez nem azt jelenti, hogy nem is lesz ideje később. Viszont jelenleg még nincsen rá felkészülve, nem érett rá ezért próbálok neki időt nyerni hiszen jogilag lehetséges lenne hogy felmentsék. Még is a szakemberek a bizottságnál és a fejlesztője erőltetné az óvodát. Mondván az autiknak kell a szocializáció. Pedig a kezelő szakorvosa szerint is jobb lenne neki itthon egyenlőre.
Amitől falra tudok mászni mikor általánosítanak és nem a Csillát nézik, nem azt mennyit fejlődött, nem azt hogy leginkább itthon kapja a fejlesztést és attól fejlődik. Mert bár van kijelölve fejlesztés, de csak nagyon kevés alkalommal volt Csilla rajta jelen.
Sőt a fejlesztője aki amúgy nem auti szakirányú és Bizottság szerint nem is auti sem ő sem Dóri, sőt semmi tünetük nincsen. Hiába az orvosi papírok, hiába a képek, videók. Azt kell tekinteni amit ott produkál és a fejlesztője szerint amúgy sem kellett volna kivenni a bölcsiből, mondván nem volt akkora gond.
Amire csak azt tudom mondani viszonyítás kérdése kinek mi a nagy gond. Ha nem nagy gond az hogy olyan dührohamokat váltott ki amit azóta sem, ha nem nagy gond hogy 1 évre visszaesett babakocsiba ami kicsit sem kényelmi szempontból volt használva ahogyan azt a fejlesztője és a bizottság is gondolja hogy teljesen felesleges, mert a szakorvosa is megerősítette a bizottságnak hogy ez kell Csillának. Ha nem gond hogy átmenetileg a fejlődésben is vissza esett a a bölcsöde miatt, ha nem vesszük figyelembe Csillát és érzelmeit akkor igazuk van semmi okom nem volt kivenni. De mégis kivettem mert számomra fontos Csilla és igen is nagy gondot jelentettek ezek, de persze minden csak viszonyítás kérdése...

Szóval szépen fejlődik Csilla mióta nincsen megtartva a kijelölt fejlesztése és küzdök a bizottsággal azért, hogy Csilla fel legyen mentve az óvoda alól, mert ez a legjobb jelenleg számára.

Nagyon örülök, hogy ilyen sokat haladtunk Csillával az elmúlt hónapokban, és jó volna végre ha egy kicsit a Bizottság is szemmel tartaná mi a legjobb Csillának és nem az általánosítás elve alapján próbálnának meg haladni, hisz az autizmust sem lehet beskatulyázni, mivel minden auti más és ők ettől különlegesek. Nem szeretném ha Csillát megint beerőltetnék egy helyre amit már most látok sok lenne neki és biztosan nem tudnák figyelembe venni az ő igényeit.