Hétfőn az új iskolában az igazgatónővel abban egyeztünk meg, hogy Dóri bemegy pár próbanapra.

Hétfőn este sírógörcsben aludt el és folyamatosan azt kérdezgette "Miért utálnak engem az iskolában? Mert ha nem utálnának akkor biztosan nem bántanának. Miért nem értik meg mások, hogy nekem mi a jó és mi a rossz?"

Próbáltam vigasztalni, meg mondani neki, hogy biztosan nem utálnak. 
Aztán nehezen elaludt.

Reggel már felöltözött és minden induláshoz kész volt, de annyira görcsölt a hasa, hogy nem tudott megállni a fájdalomtól. Utána szédülni is kezdett. De próbáltam meggyőzni, hogy nem kell félnie, ha bármi gond lenne akkor pár perc alatt ott vagyok.
Ez másik hely itt nem fognak bántani.
Majd elindultunk, és ahogy közeledtünk az iskola felé még folyamatosan kavarodtak benne az érzelmek.
Egyfolytában a régi iskolában történt rossz dolgokra kereste a választ. Tartott attól mi lesz ha itt is bántani fogják.

Az iskolába a tanóra előtt fél órával mát ott voltunk, mert én míg be nem csöngettek addig ott álltam és figyeltem minden rendbe legyen.

Az iskolában nagyon kedvesen fogadták, a gyerekek és tanárja egyaránt.
Mikor becsöngettek akkor elmentem és reméltem minden rendben lesz majd.

13 óra körül mentem érte. A tanár ez idő alatt felmérte Dóri tudását és elmondta nekem ő hogyan látja.
Majd haza felé Dórit faggattam milyen volt, hogy tetszett neki.

Nagyon jól érezte magát, sok feladatot megcsinált és neki pont azok a feladatok tetszettek neki a legjobban ami a többi gyereknek nehézséget okozott.
Volt az udvaron és ott trambulinozott meg fogócskázott a többi gyerekkel. Hát ezt is rég hallottam, hogy mással így játszott volna.

Mikor haza értünk, akkor napközben még fel-fel jönnek az emlékek és akkor kiborult, mert választ azt nem talál arra, hogy miért bántják a másik iskolában.

Este mosolyogva feküdt le, és megkért hogy soha többé ne vigyem a másik iskolába ahol mindig csak bántják.
Miután megígértem, hogy nem viszem őt oda, akkor megnyugodott és elaludt.

Reggel vidáman kelt és kezdett készülődni és arra hogy erre mikor volt utoljára példa azt még én sem tudom megmondani.
Úton oda felé mondta nekem: " Anya ma jöhetnél később is. "
Én mondtam neki, hogy ennek nagyon örülök, de ez még egyenlőre próba nap és majd délután megbeszélem az igazgatónénivel.
Majd mikor bementünk akkor, játszott a többiekkel én meg eljöttem, mert láttam minden rendben van.

Mikor érte mentem, akkor csak pár szót váltottunk a tanárral és mondta minden rendben volt Dórival. Dóri meg kérdezte: " Nem lehetne-e ha most megbeszélném a tanítónénivel azt, hogy ő majd odajárjon. " Mondtam neki, hogy majd délután az igazgatónéni felhív és csak ő tudja megmondani ezt. Mire ő vissza kérdezett: " Miért nem a tanár és a gyerekek döntik el? Mondjuk szavazhatnának arról szeretnék-e, hogy ő oda járjon. "
Végül lassacskán elindultunk.

Amikor elindultunk az iskolából akkor kérdezgettem Dórit, hogy mit csinált ma és hogyan érezte magát.
Amire az volt a válasz, hogy minden nagyon jó volt. Mondta elment két nénivel és mindenféle feladatokat csináltak.

Délután nagyon várta a hívást, de  nem történt meg. Majd másnap reggel hívott az igazgatónő, hogy szünet után már kezdhet is.
Elmondta azért ment el Dóri azzal a két nénivel, hogy felmérjék a tudását. Majd arra jutottak az lesz a legjobb, ha Dórit lassan megismertetik a második osztállyal és pár hét múlva osztályzó vizsgát tesz majd.
Tudásilag mindenképpen előrébb jár és tudom nem jelent ez Dórinak gondot, hogy  a nagyobbakkal legyen.