Autista gyermekekkel élni

Sajnos az autizmussal élők nagy többsége erős önértékelési gondokkal küzd ami egy erős önbizalomhiánnyal szokott párosulni náluk.

Náluk egészen kicsiként még nem látni, de ahogyan halad előre az idő egyre inkább látszódnak ezek a dolgok, így már akár egy 6-7 éves autizmussal élőnél is megjelennek a kezdeti tünetek, ami idő előrehaladtával egyre csak fokozódik.

Mivel ők annyira szeretnének beilleszkedni a társadalomba, hogy próbálnak mindig mindenkinek megfelelni. Viszont saját szemükben sose lesznek elég jók.

Így sokat hallani tőlük ezeket a mondatokat:
- Az én hibám?
- Én tehetek róla?
- Nem jól csináltam?
- Biztos én rontottam el, másképp kellett volna csinálnom...

Ezek a dolgok a környezet hatására fokozódnak, így iskola vagy akár óvodai helyzetek is növelik ezt a problémát. Mert sajnos már óvodában is eléggé kirekesztőek tudnak lenni a gyerekkel.

Sokszor direkt kizárták már az oviban is a közös feladatból, pedig nagyon szerette volna ha ő is segíthetett volna. Utána meg nem értette miért nem segíthetett ha mindenki más igen. "Valami rosszat tettem, azért nem hagyták?..." kérdezgette.
Tehát már oviban is magát hibáztatta, mert másokban csak a jót próbálja nézni és így biztosan ő tehet róla....
Persze mondtam neki, hogy nem mindig minden igazságos, és ő semmi rosszat nem tett.

Sokszor pont azért mert magukat hibáztatják a dolgokért, így nem jelzik a gyermekek a szülőknek vagy csak mikor már nagyon késő, hogy ők miken mennek át.
A szülő pedig sokszor nem is sejti így hogy gyermeke milyen rossz lelki állapotban van. 

Esetleg jobb esetben annyit kap jelzésként a szülő, hogy dühöng a gyerek az iskolában/óvodában, vagy épp valakit bántott. Persze az hogy miért is történik csak ritkán derül ki. A tanároknak is könnyebb azt észre venni mikor már visszaüt ( akár szóban ) az auti gyermek és nem azt észrevenni mi volt a kiváltó ok.

Mindig van ok és ők nem tudatosan bántanak másokat, őket viszont tudatosan bántják.
Dóri soha senkit nem bántott, őt viszont gyakran bántották nem csak tettileg de szóban is! Szerencsére mindig láttam ha valami történt így óvatosan kifaggattam és átbeszéltük.

A rosszabb eset mikor még csak ennyi jelzést sem kap a szülő és véletlenül szembe találja magát egy gyermeke által készített rajzzal, vagy írással  " Meg akarok halni ".
Sajnos konkrétan tudok ilyen esetekről és nyilván nem egy gyermeki csínytevés ez tőlük.Komolyan kell venni és mielőbb ki kell puhatolózni az indokát is.

Én szerencsésnek mondhatom magam, mert Dórival mindig mindent megbeszélünk. Kicsi kora óta kezdve mindig is arra törekedtem, hogy bármit megbeszélhessen velem, még ha rossz is.
Viszont még így is én magam is sokszor öntök lelket bele, mert napi szinten vádolja magát és leginkább olyanokért amiről semmit sem tehet. De a jó az, hogy mindig megbeszéljük az adott helyzetet.

Amellett pedig hogy átbeszéljük a dolgokat naponta vagy százszor elmondom neki mennyire szeretem és hogy mindig számíthat rám, hogy én mindig mellette leszek. Sokat dicsérem is, mert számukra az is nagyon fontos, hogy kapjanak pozitív visszajelzést. Amikor pedig valamit megcsinál amit kérek tőle azt megköszönöm.

Tudom elvannak szokva az emberek a jó mondatoktól, mint:
-Kérem
-Köszönöm
-Ügyes voltál
-Szívesen
-Szeretlek
-Bocsánat ( Mindenki hibázhat, még felnőtt is, legyen önkritikánk és ha hibázunk kérjünk bocsánatot! )

Ezek nem csak a gyereknek de a felnőtteknek is jól esnek. Én naponta látok felnőtteket meglepődni, majd elmosolyodni mikor feléjük használom ezeket a mondatokat, mert nincsenek hozzá szokva.
Volt aki megkérdezte " Miért kérem meg, hisz ez a feladata" vagy " Minek köszöntem meg, neki meg kell hogy csinálja ".
Én így látom jónak, ezzel nem ártok nekik és Csilla még nem beszél rendesen, de már tudja kérem, köszönöm, szeretlek, bocsánat és egészségedre ( mikor tüsszent valaki ), ha köhögnek akkor meg addig érdeklődik Jól van-e, míg nem kap választ.
Tehát olyan szavakat használ értelemszerűen ami szerintem elengedhetetlen, és ezzel az empátiát is tanulja. De ha én nem használom akkor hogyan is várhatnám el tőle?

Volt hogy helyettesítő tanár volt bent, Dóri meg megoldott 22 matekfeladatot 1 tanítási órán belül és persze jól. Amire az volt a tanár reakciója: " Ez könnyű nem kapsz érte semmit sem ". Persze teljesen letörve mesélte Dóri és azt kell mondjam jogosan. Mert nem hinném hogy megerőltető lenne azt mondani " Ügyes voltál " vagy csak rajzolni egy mosolygós fejecskét. Hisz elvégre a jó szó semmibe se kerül.

Persze fontos a napi szintű vele foglalkozás is, hogy csak az övé legyek kicsit. Ez Csilla mellett kicsit nehézkes, de nem megoldhatatlan. Jelenleg a "Scrabble" és a "Gazdálkodj okosan" a mi közös napi programunk.