Autista gyermekekkel élni

Csilla már 3 éves és már 5 hónaposan tudott járni. Többször ment már utcán is de sajnos az autizmussal járó visszaesések miatt már többször volt több hónapos szünet az utcán járásban. Most legutóbb a bölcsőde által kiváltott dührohamoknak köszönhetően szeptember óta egy lépést sem tesz utcán.

Nála ez egyfajta pszichés állapot, mivel nem mozgásképtelen viszont még sem tud utcán menni. Neki a babakocsi a biztonság. Mióta visszakerült a babakocsiba csökkentek a közlekedéssel járó dührohamok és nyugodtabb így.
Azt viszont nem mondanám, hogy neki ez kényelmes, sőt sokszor fájlalja is a lábait, mert sajnos már nagyon kinőtte a babakocsiját.



Látni mennyire össze van hajtogatva a babakocsiban és bizony így nem csoda, hogy fájnak a lábai.
Tehát mindenképp nagyobbra volt szüksége, amit a háziorvos és pszichiáter is megjegyzett. Viszont ennél nagyobb babakocsi csak a mozgáskorlátozottaknak való babakocsi amit ugyebár felíratni kell.

Szóval kértem időpontot és bár reménytelennek láttam a dolgot, de megpróbáltam a hivatalos úton való felíratással.

A doki mikor meglátta akkor első reakció ő nem ír fel, hisz tud menni. Második reakció ha agysérült státuszban lenne akkor felírna neki egy közel 40 kg-os babakocsit, de ami jó lenne azt ő nem írja fel.
Megköszöntem a segítségét és elmentem. Bár őszintén szólva eléggé zavart a dolog.

Csillának állapotából adódóan és nem kényelmi szempont miatt kell a babakocsi.
Az autizmus az jogi értelemben súlyosan fogyatékos kategória, tehát ha ezt vesszük alapul akkor igen is járna neki hiába tud menni. Hisz ez az autizmus nem véletlenül van a súlyosan fogyatékos kategóriában, valamilyen súlyos képesség hiányra utal. Tehát a törvény ami jelenleg van az nem biztosít egyenlő bánásmódot a súlyosan fogyatékos embereknek, mert megkülönböztetik őket. Pedig neki is állapotából adódóan lett volna szüksége erre a segédeszközre, hisz ez a fajta kocsi annak számít.

A másik ami nagyon zavart, hogy ha netán tényleg agysérült lenne, akkor mit is szeretnének elérni azzal, hogy csak egy 40 kg-körüli babakocsit írnak fel neki. Ő is ember és bizony akkora kocsival szinte lehetetlen a közlekedés. 

Az ÉFOÉSZ-szal Facebook-on épp beszélgettem és megkérdeztem, hogy ennek nem-e lehetne valami járható útja, hogy megfelelő eszközhöz kerülhessünk. Azt ígérték megpróbálnak segíteni. Az ÉFOÉSZ kifejezetten az a szervezet akik nem csak ígérnek de segítenek is . Pár nap múlva pont péntek 13-án megint írtak nekem és mondták, hogy van egy anyuka aki felajánlotta a babakocsiját.
Megkerestem az anyukát és írtam neki, pár perc múlva már telefonon beszélgettünk.

Nagyon kedves anyuka és sajnos nemrégiben meghalt a szeretet kislányuk és azért ajánlotta fel a babakocsit, hogy másnak segítsen ezzel, mert tudja milyen nehéz a megfelelő eszközhöz jutni.
Nagyon tisztelem az anyukát a jóságáért és hogy még ebben a nehéz helyzetben is ennyire erős és másoknak próbál segíteni. A képeit nézegetve is látszik mennyire szerették a kislányt és csak szeretettel beszélt róla.





Neki köszönhetően Csilla új babakocsit kapott, amiben már nem fájlalja a lábait.

.


Sokszor gondolok az anyukára is a kis angyalkájára akit elveszített. Még egyszer  hálás Köszönetem neki!