Autista gyermekekkel élni

Csilla körülbelül 8 hónapos volt mikor Dórinál kiderült az Autizmus, és már akkor felmerült bennem hogy rákérdezek az orvostól mennyi az esélye, hogy esetleg Csilla is örökölte. Az orvos azt mondta egyenlőre még túl kicsi, hogy bármit is mondjon.
Persze a gyanakvás már volt bennem, hisz Csilla és Dóri szinte pont ugyan abban az ütemben fejlődött.
Csilla még nem volt 3 hónapos mikor átfordult, utána pár napra rá már kúszott mint egy kis kommandós és 5 hónaposan már állt és kapaszkodva ment. 5-9 hónapos koráig használta a baba, mama és pápá szót, majd ezeket el is hagyta.Mindig is nagyon nyugodt baba volt ő is és Dóri is, volt hogy azt mondták észre sem lehet venni, hogy baba lenne itt. Sokat mosolygott, szinte sosem sírt. Inni nem fogadott el egészen 1,5 éves koráig. Addig csak anyatejet vitt be folyadékként, emellett eszegetett rengeteg gyümölcsöt de azt is csak ha kicsit savanykás.
Szóval eléggé hamar felmerül a gyanúnk. Nem volt sem félelem érzete sem fájdalom érzete sem. Például volt hogy figyelmetlenségből neki szaladt valaminek, mindenki rá figyelt mert nagyot koppant, de ő csak felpattant és tovább ment.
9 hónaposan már a libikókájára felállt és kapaszkodás nélkül azon egyensúlyozott. Esetleg még a babakocsin szerette ezt az egyensúlyozást, de ezen kívül nem szeretett semmivel sem játszani.
Soha nem kötötték le a játékok, vagy a többi gyerek társasága, ha esetleg oda ment hozzá egy gyerek megölelni, hagyta de nem reagált semmit sem.
Ezek alapján 1 éves környékén mikor egyre csak gyűltek az aggasztó dolgok kértem kivizsgálásra időpontot a Bethesda kórházba.
1,5 éves volt mikor az 1 hetes kivizsgálásra sor került.
Ekkor kezdett elkezdeni inni, de csak a kubu üvegből hajlandó, akkor is leginkább babavizet kap. Étkezésében leginkább a könnyen lenyelhető ételeket szereti, például rizs, gyümölcs, tészta ( de ne spagetti, vagy cérna metélt ). Sajtostallér és puffasztott kukorica. A húst csak bevette a szájába de nem tudta megrágni, ezért kiköpte. Minden olyan ételt amit nem tudott megrágni kiköpött, vagy néha rágás nélkül lenyelte ha esetleg eléggé kicsi volt ahhoz, hogy egyben lenyelje.
Sokszor harapdált, ezt az anyatejjel kötötték össze, mivel még mindig anyatejes volt. Mondták hogy mivel az anyatej megnyugtatja, ezzel szerez magának örömet, biztosan akkor a szájával fejezi ki a nem tetszését és ezért harap. Tehát hagyjam abba az anyatejezést.
Sokszor pörgött és szeretett pörgetni tárgyakat.kezével sokszor örömében mintha repdesett volna.
Szeretett dobozból ki és be pakolni, az ajtókat ki be nyitogatni.  Zavarta ha az asztalon volt valami.
Az üvegének mindig ugyan ott kellett lennie, mindenkinek megvolt a maga helye, nem szerette ha valaki máshol ült a megszokottól.
Az orvosok 1 hetes kivizsgálás alapján azt mondták, hogy bár igaz amit mondok, hisz sok mindennel ők is találkoztak a megfigyelés alatt, de még túl kicsi hátha nem az, nem szeretnék " megbélyegezni ". Addig is menjek egy zenés megfigyeléses csoporttól ami majd szeptembertől kezdődik. ( Augusztusban keresnek a pontos időpontot )
Szeptember vége felé megkerestem a kórházat mivel idáig nem kerestek, esetleg van -e valami fejlemény.
Mondták, hogy a terápia már elkezdődött, valamiért kimaradtam. Majd visszahívnak addig átbeszélik mi legyen.
Nem sokára elkezdtük a " fejlesztést ", ez végső soron egy 2-3 alkalomból álló, nem csoportos megfigyelés volt.
Ezután bekerült két 3 éves kisgyerekkel egy zeneterápiás csoportba. Ez a fejlesztés heti 1 alkalmas volt.
Csillánál egyre több tünet jelentkezett idő közben.
Például megjelent az orr túlérzékenysége. Amellett hogy sok mindent megszaglászik, amit más ember nem, van hogy ki kell menni boltból mert annyira zavarták a szagok, még mindig szeret pörgetni és pörögni.
Sokat ugrál, ragaszkodik a tárgyak helyéhez és a megszokott útvonalakhoz. Zavarja a kosz, ha valamitől maszatos nagyon nagy tisztaság mániája van. Még mindig harap, bár már nem anyatejes.
Sokszor bánt másokat és nem érti mi a nem jó, miért fáj. Neki magas a fájdalom küszöbe, és félelem érzete sincs.
A sok új tünet miatt nem hagyott nyugodni a helyzet, felkerestem a kerületi korai fejlesztőt, egy levélben elmeséltem nekik Csilla helyzetét. Még a héten kérték vigyem el hozzájuk és megnézik, ez november közepén volt.
Akkor azt mondták decembertől ők szívesen fejlesztik majd és szeretnék bevezetni nála a napirend kártyát, és későbbiekben felvennék a bölcsibe is.
Mondták hogy tovább küldik a papírom a Bizottságnak, mert az ő jóváhagyásuk is kell, addig beszéljek a kezelőorvosával is.
A kezelő orvosától december közepére kaptunk időpontot, de már telefonos beszélgetésünkkor is elmondta, hogy akkor az amit sejtettünk és mindenképpen szociális és kommunikációs fejlesztésre szorul.
Az ambunláns találkozókor elmondta a doktornő, hogy sajnos már csak az van hátra hogy megadja a kódot neki, gyermekkori autizmust kapott. Ő is úgy gondolta, hogy mindenképpen erősebb fejlesztés kell neki, de biztosan jól fejleszthető mert jóval okosabb, érettebb a koránál.
Jelenleg a puzzle, a memória kártya és az UNO amit szeret játszani. Beszéde még nincs. November elején körülbelül 1 hétig nagyon tetszett neki a " hoppá " szó, amit utána elhagyott. Most az " apa " szót néha használja.