Minden auti gyermeknek azt tanácsolják minél hamarabb kezdje meg a bölcsődét, hogy a társas szociális oldalt így lehet leginkább fejleszteni.
Mivel Csilla nem igazán szereti a gyerekeket, ezért volt bennünk kis tartás a bölcsődével szemben. Viszont ami ezután következett arra nem számítottunk.
Még szeptemberben próbálkoztunk a bölcsődével. Ahová felvették ami egy speciális bölcsőde. Van auti csoportja, integráló csoportja és részben integrálható csoportja is. Csillát úgy volt hogy az auti csoportba teszik vagy az integrálóba, azután a szülőin kissé meglepődtem mikor a részben integrálható csoportba került.
A csoport 2 csoportból állt. Egy 6 fős részben integrálható és egy 10 fős normál csoport összevonásával. A csoportok napközben egyben vannak, de alváshoz, evéshez külön teszik őket.
Mindkét csoportban 2-2 bölcsis némi van, a részben integrálhatóban mindkét bölcsis néni gyógypedagógus. Emellett volt egy segítő is a két csoportra.
Mikor mentünk rögtön leadtam Csilla jellemzését, amit szerintem teljesen reálisan írtam.
________________________________________________________________________
Csilla
Többnyire kedves, mosolygós, nagyon aktív kislány. Nincs félelem érzete és a fájdalmat is másképp érzi, ezért sokszor akaratlanul is bánt mást vagy magát ( harapás, ütés, marás ).
Olykor érintést is fájdalomként érzi és sír, de sokszor mikor nagyon megüti magát arra nem reagál.
Sokszor sikít, általában valamilyen nem tetszését fejezi ki így.
Bizonyos zajok, szagok nagyon zavarják. Jobb esetben a zavaró zajoknál csak befogja a fülét, de sokszor sajnos egyik pillanatról a másikra képes kiborulni. Ilyenkor szinte önkívületi állapotba kerül, semmire sem reagál és nem mindig lehet tudni mi a kiváltó ok. Sajnos ilyenkor nagyon nehéz megnyugtatni.
Általában a játékok kisebb időre kötik csak le. Szeret mindent lepakolni, könyveket hajlamos széttépni. Sokat rohangál, pörög, mászik és ugrál. Olyan dolgokra is felmászik amire nem kéne. Ilyen például szekrény, ajtó, fűtőcső... szóval minden .
Étkezésében fontos, hogy csak könnyen rághatót eszi meg. Amit nem tud megrágni többnyire kiköpi, de néha megpróbálja egyben lenyelni. A túl pépeset nem eszi meg. Így kisebb darabokra szoktam vágni neki az ételt.
Vajas kenyeret és friss pékárút nagyon szereti. A párizsit mindig a kenyér mellé kell tenni.
A tésztát és rizst üresen szereti, nem szereti ha hozzá van keverve más. Viszont ha mellé teszek húst úgy elfogadja.
Többnyire kézzel eszik, még a tésztát és rizst is. Kanál és villa tudja mire való, de nem tudja megfelelően használni.
Leginkább almalét és vizet fogadja el. Ritkán más gyümölcslevet is meg kostól, kisebb mennyiséget megiszik. Leginkább a kutyusos itatópohárból és a Kubu-s üvegből iszik. Nagyon ritkán pohárból is elfogadja, de csak akkor tud belőle inni, ha csak pár centi folyadék van benne.
Tejcukormentes ( Laktóz ) diétán van.
Teljesen szobatiszta. A kis és nagydolgát is „pi” szóval jelzi, de sokszor csak rohan a mosdóba. Nagydolognál általában pár perc elteltével, egymás után kell neki mosdóba menni.
Sokszor apróbb tárgyakat a szájába próbál tenni. Szeret tárgyakat és embereket is megnyalni, megszagolni.
Felnőttekhez sokszor túl közvetlen, gyerekekkel sokszor távolságtartó. Amelyik gyerekkel közelebbi kapcsolatba kerül azt akár pár perc után is megpróbálja irányítani. Általában ilyenkor hirtelen mozdulattal magával rántja.
Alvás igénye kevés, ezért nappal egyáltalán nem alszik.
Nagyon okos és szereti a logikai játékokat. Szeret labdázni és zenét hallgatni, emellett imádja a kutyás dolgokat.
Összességében egy kedves életvidám kislány, de mivel nehezen fejezi ki magát így nem tudja megmondani mi zavarja, vagy mi idegesíti. Ezért lehetnek kirohanásai és a számára zavaró dolgok dührohamhoz vezethetnek.
Nagyon szeret szeretni, és akit szeret azt ölelgetni.
A bocsánatkérés az nála a puszi és ölelés.
_________________________________________________________________________
Első nap 1 órát töltöttünk ott. ( 5 gyerek volt 4 felnőtt plusz én figyeltem a Csillára aki az 5. gyerek volt )
Először átöltöztettem, majd udvaron kezdtünk. Ott ami rögtön megütötte a szemem, hogy egy kisgyerek homokot töm magába, a pólója már csupa homokos-nyálas keverékkel volt megtelve. Majd kicsivel később a másik gyerek nagyon feltöri a száját.
Csilla az első 30 percben csak a homokot túrta. Ekkor megkérdezte a bölcsis néni szed-e valami gyógyszert.
Aztán elkezdte kidobálni a homokot, majd mikor megunta akkor össze vissza szaladgált, a határok nem érdekelték.
Egyszer majdnem leugrott a kis csúszdáról is, de sikerült elkapnom a levegőben. Bölcsis néninek pedig hirtelen el állt a lélegzete. Ott volt mellette, de reagálni sem volt ideje, csak a levegő fagyott meg.
Másnap már 2 órát voltunk ott. Csilla most is homokozóba kezdett. A homokot mindenképpen ki akarta dobni a homokozóból. Bár többször szóltam, hogy nem szabad, de csinálta.
Aztán néha megpróbálta a bölcsis néni, de amint hozzá ért volna Csillához a bölcsis néni ő rögtön arrébb ment. A szavaira pedig egyáltalán nem reagált.
Ezen a nap úgy belement a homok a szemébe, hogy este szemészeti ügyeleten kötöttünk ki.
Csilla a bölcsi kezdetével erősödő dührohamokat produkált.
Teljesen felhagyott a közlekedéssel, így vissza tértünk a babakocsihoz.
Bár szeme miatt nem mehetett bölcsibe, de arra felé sétáltunk, hogy lássam attól van-e a dühroham. Ahogy észre vette, hogy hova tartunk teljesen kifordult magából. Csak nagyon nehezen nyugodott meg mikor már jó messze voltunk.
Ezért egyeztettem a pszichiáterével és mivel nem szeretném gyógyszerezni, ezért az orvosa is azt javasolta vegyem ki és járjon továbbra is ambuláns fejlesztésre.
A dührohamok a bölcsődétől számítva 2-3 hét múlva kezdtek el csökkenni.
Ezt jeleztem a bölcsődei vezetőnek is és megértő volt, átrakott vissza ambuláns fejlesztésre.
Fejlesztésre az épület másik felébe kellett vinni, de csak nagyobb kerülővel tudtam oda vinni, hogy ne legyen dührohama. Aztán kapott egy új fejlesztőt és már lassacskán vissza szoktattam a rövidebb útra is.
