Autista gyermekekkel élni

Sokszor kérdezik ismerősök mikor jönnek, mit hozzanak. Én csak annyit szoktam mondani, magadat. Dórinak ez okozza a legnagyobb örömöt.
Nála másképpen pereg az idő, lassacskán kezdi megtanulni mi a különbség, reggel és este. De ez még kevés ahhoz hogy tájékozódjon az időben, neki a tegnap történtek épp olyan messze vannak mint ami egy, két, vagy három éve voltak. Bár lehet inkább épp olyan közel, hisz mindenre emlékszik, legyen az jó vagy rossz vagy épp csak egy " normális " embernek elhanyagolható. Például mikor megkérdi, hogy emlékszik e a nénire aki 3 éves korában legyezőt adott, vagy emlékszek e a gonosz nénire a villamoson, aki a kislányt bántani akart és nem hagytuk. Vagy emlékszek e hogy nem hagytak neki szívecskét rajzolni egy ajándékra mikor 4 éves volt, mert az nagyon rosszul esett neki és kiakadt, de ugye arra is emlékszem mikor 5 éves volt és aki nem hagyta szívecskét rajzolni az bocsánatot kért tőle és hogy már kibékültek és megbocsátott neki. Szóval tényleg mindenre emlékszik.
Ezért is megkérek minden ismerősömet ne ígérkezzen neki, hogy majd egy vagy két hét múlva jön, mert számon kéri. Esetleg ha nem is az illetőtől kéri számon, de nekem mondja és akkor nehéz megmagyarázni hogy biztosan sok a dolga de majd jön. Neki ez akkor is rosszul esik, csalódott lesz és úgy érzi átverték.
Nem olyanrég volt, hogy a fejlesztést megbeszéltük, akkor épp 10 napra esett. Majd mikor mentünk, nem volt ott a fejlesztő, sőt az épületet is zárták már, de épp még találkoztunk egy ott dolgozóval és sikerült elkérnünk a számát. Kiderült véletlenül elfelejtette beírni a naptárba. Onnantól kezdve csak sírt, és kérdezgette: Miért? Miért csinálták ezt vele? Miért felejtették el? Hisz ő számolta a napokat és kivárta? Akkor miért nem volt itt? Én mondtam neki hogy csak véletlenül elfelejtette. Mondta is hogy hallotta, de akkor is. Miért felejtette el őt?
Mostanában azt is sokat kérdezgeti hogy ő miért született meg? Azért hogy a gyermekem legyen és én is azért születtem meg hogy az ő anyukája legyek? Igen nekem ők a mindenem, és ezt ő is tudja.
Azon is sokat elmélkedik hogy az emberek miért dobálják el a szemetet, hisz így ártanak a földnek, és beteg lesz. Persze mondom hogy sajnos vannak akik eldobálják a szemetet. Erre jön a következő kérdése: Miért az ő anyukájuk nem tanította meg nekik azt hogy ezt nem szabad?
Esetleg ha konfliktust talál az iskolában, rögtön megy és békíti a feleket. Mindenkit szeret! Mindig figyel arra hogy ne bántson meg másokat, ha esetleg valami nem ízlik neki, de azt az illetőt szereti aki készítette akkor azt mondja milyen finom volt. Nekem meg később elmeséli, hogy tudod anya nekem ez nem ízlett, de nem szerettem volna megbántani, hisz olyan sokat dolgozott vele.
Amikor UNO-t játszunk van hogy másokat direkt hagy nyerni, és mondja is hogy a játékban nem az a fontos hogy nyerjünk hanem az hogy élvezzük.
Ha mindenki így látná a világot mint ahogy ő, akkor sokkal jobb világban élnénk. De sokan még is rájuk néznek úgy hogy beteg, csak mert van egy Autizmus diagnózisa. Szerintem viszont kicsit sem lehet betegségnek mondani, csak egy állapotnak vagy még inkább tulajdonságok halmazának.
Belőle árad a szeretet válogatás nélkül mindenki felé, a szeretett pedig nem betegség.