Autista gyermekekkel élni

Ez nem azt jelenti, hogy nekik nem esik nekik rosszul valami, de ők egészen máshogy éreznek.
Miért mondom, hogy nincs fájdalom érzetük?
Dórit sosem viselte meg az hogyha elesett, az hogyha szemmel láthatóan valamit nagyon beütött, vagy ha esetleg bántották. Nála egészen később óvodás korban jelentek meg a sírások, de az lehetett akár karcolás is, inkább arra reagált ha rosszindulatból érezte a sérülés forrását.
Dórinál olyan 18 hónaposan volt , hogy 41 fokos lázzal bevittem az ügyeletre. Dóri fülig érő szájjal közben, majd hosszú várakozás után közli az orvos, hogy felesleges volt elvinni a gyereket, mert nem látom jól érzi magát. ( Persze azért adott neki antibiotikumot, és lázcsillapítót meg ami még kellett. )
Olyan 2 éves volt Dóri mikor egy fa tüzelésű kandallóhoz ért a tenyere, húsig lejött a bőre olyan súlyosan megégett. Amikor az orvoshoz értünk, csak úgy kinyújtotta a kezét neki és egy rezzenés nélkül levágták róla a megégett bőrfelületet. Körülbelül 1 hét alatt teljesen visszaregenerálódott a bőr, semmi nem látszik rajta.
2,5 évesen kivették a manduláit, a 30 percesre tervezett műtét 2,5 óra volt, aztán amint ébredezett felhozták a kórteremhez, és ő rögtön megivott 2,5 l teát. Kicsit később mikor feljött az orvos akkor mondta mindenkinek, hogy igyanak, körülöttünk csak nagyobb gyerekek voltak és senki sem tudott inni, mert annyira fájt neki. Az orvos ledöbbent mikor közöltem vele, hogy Dóri ennyit ivott.
4 éves kora körül kórházba kellett mennünk, mert a ház orvos félre kezelte és a mentő bevitte megfigyelésre. Az éjszaka közepén 3 órán keresztül 4 orvos próbálkozott betenni neki a branült. A 4 orvos azért már félve ment oda és kérdezte nem fogja elrántani a kezét, de a többi orvos megnyugtatta, hogy meg se rezzen a gyerek. Semmire sem reagált, a branült végső soron nem sikerült betenni.
Kis kora óta fogászati problémái voltak, sajnos ez is genetikai hajlam, de a kezeléseket szó nélkül tűri. Volt olyan mikor megkérdezte az orvos Dórit fog fúrás közben, hogy mit érez. a válasza az volt rántott husit és sült krumplit érez.
Most 7 évesen az egyik fogát muszáj volt gyökér kezelni, azt is egy hang nélkül és érzéstelenítő nélkül végig csinálta.
Ezután jött egy súlyos középfülgyulladás, egyik pillanatról a másikra este 10 körül kezdte mondani, hogy nem bírja ki annyira fáj. Ekkor tudtam nagy baj, hívtunk ügyeletet, ami először nem akart kijönni, majd következő híváskor kijött. Dóri közben elkezdett hányni. Az ügyeletes azt mondta semmi baja a fülének, holnap vigyük be a fülészeti ügyeletre ha tovább fájna a füle. Ismerős kocsival vitt be, mert Dóri amint felállt már hányt. Az ügyeleten közölte az orvos ha nem szúrja fel azonnal, akkor vagy az agyába vagy a csontjaiba szívódik fel. A hányás már azért volt mert tovább terjedt neki. Dóri megijedt akkor mikor mondták kilyukasztják a dobhártyáját, ekkor a lenyugtatásával kellett jobban foglalkozni, mint az orvossal. A füle felszúrása könnyebben ment mint hittük volna. Egyszerűen csak annyit mondott " á ",  utána persze mindenkinek büszkén mesélte milyen bátor volt.
Csilla is elég sok olyan dolgot tesz ami így látva biztosan fáj, még sincs semmilyen reakciója sem.
Például, mikor elesik és beüti valamilyét, vagy mikor látni hogy vérzik aszája mert elharapta elesés közben, vagy mikor felhorzsolja a lábát ugyan csak elesés közben, vagy mikor megfejel valakit. Sóval eléggé hosszú lenne a lista ha most mindent leírnák.
De annak ellenére, hogy nem fáj neki ugyan úgy megkérdezzük kér-e puszit, fáj-e, hol ütötte meg. szóval szerintem ugyan úgy van igénye a figyelemre, szeretettre és törődésre mint mindenkinek, vagy tán még kicsit jobban, és ez Csillára és Dórira is érvényes.