Autista gyermekekkel élni

Csilla többnyire a kezemben van útközben, ha esetleg bemegyünk egy boltba vagy valakivel útközben beszélgetünk akkor, nagyon magához húz és szinte pajzsként használ, hogy ő nem akarja épp azt a beszélgetést vagy boltot.
Ismerős útvonalon szeret sétálni, de a kezemet mindig fogja. Mindig húz hogy épp merre kell kanyarodnunk, vagy átkelnünk.
Esetlegesen ha olyan út vonalon megyünk amit ismer de még is más felé kell menni, akkor kiakad és muszáj felvenni mert egy lépést sem tesz olyan irányba amit nem ismer. Például van egy sétány a posta felé, de csak a postáig szoktunk menni, viszont most kivételesen tovább kellett mennünk a postánál, de ő nem akarta. Csak a posta felé szeretett volna menni vagy forduljunk vissza. Ekkor fel kellett vennem és mentünk tovább, ő meg a kezemben megnyugodott.
Mikor kocsival megyünk, akkor ott is mindig megmutatja ki kapcsolja be és ki vegye ki az autós ülésből. Ezt többnyire sikítással jelzi, hogyha épp én mennék oda és most nem engem akar. Többnyire nem alszik nappal, de ha kocsival megyünk az álomba ringatja.
Boltba nagyon nehéz vele, mert a bevásárló kocsiból ki akar ugrani, a cipőjét dobálja, ha pedig kosarat viszünk akkor ő akarja vinni a kosarat.
Sokszor a boltban, ami lehet akár egy egyszerű ruha bolt is van hogy zavarják a szagok, és ekkor muszáj kimenni a boltból.
Rendezvényeken is a kezemben szokott lenni, hiába teszem le vissza kéri magát a kezembe, és bár imádja a zenét még a zene felé is közömbös. Egyszerűen csak érdektelenül ül a kezemben.