Autista gyermekekkel élni

Csilla alapjaiban véve egy kedves mosolygós kislány. Persze ez mellett nagyon eleven is, de nem az elevensége a nehezen kezelhető. De mivel nagyon magas a fájdalom küszöbe, tehát nem nagyon érez fájdalmat és nincs félelem érzete így sok olyan dolog van ami nehezebben kezelhető.
Például Csilla sokszor ok nélkül elkezd dobálni tárgyakat, a tárgy lehet egy könyv, egy étel vagy akár a motorja is. Ezeket sokszor csak azért dobja el, mert szereti hallani a hangját ahogy becsapódik. De vannak olyan pillanatok is mikor eltalál valakit azzal a tárgyal, és nem érzi azt hogy miért nem szabad. Mikor szomorú arcot mutatok, akkor jön és bocsánatot kér ( ad puszit ), de ez a bocsánat kérés nem együtt érzésből van hanem, mert rászólunk. Sokszor többször is rá kell szólni míg bocsánatot kér, de nem hagyom hogy csak úgy figyelmen kívül hagyja. Muszáj bocsánatot kérnie, és közben mondom neki hogy ez fájt és most szomorú lettem.
Sokszor nehéz Csillánál is és Dórinál is, hogy akár egy érintés is rosszul esik nekik. Ekkor nehéz Csillának elmagyarázni, hogy most hagyja kicsit Dórit. Vagy ugyan ezt Dórinak elmagyarázni, hogy hagyja most kicsit Csillát.
Ugye bár nem csak egymásra érzékenyek, de sokszor más emberre is, és olyankor még nehezebb hisz egy idegennek nem kezdem el mondani a részleteket, de sokszor nincs is rá idő mert csak oda mennek és megsimogatják, milyen cuki. Én meg látom, hogy most nagyon rossz nekik és kiakadnak,de csak utána tudom mondani hogy ezt nem kellett volna. Hisz nem kéne más gyerekét csak úgy simogatni, mert nem biztos hogy szeretné. Közben meg őket nyugtatom.
Vendégségbe azért nehéz menni, mert mikor nem érzi jól magát akkor csak a közelünkben jó neki, és furcsán kérdezik miért nem megy játszani. Ekkor mondom, hogy neki ,most így jó talán majd később. Mikor esetleg jól érzi magát a vendégségbe, akkor meg ugyanúgy mindent dobál és szétszór mint itthon. Akkor meg az miatt kell magyarázkodni.
Nagyon zavar, hogy sokszor magát vagy, másokat ok nélkül megharap,megmar, megcsíp vagy megüt. Ilyenkor mindig próbálom meggyőzni, hogy ne csinálja mert rossz és fáj. Emellett van hogy másokat megszokott fejelni és ezt is minden ok nélkül. Kicsiként ok nélkül az ajtót fejelgette, aztán leszokott róla, aztán kisebb időre előjött de most megint nem csinálja.
Mivel nincs veszély érzete így sokszor az ugrálás is probléma nála hisz olyan dolgokról ugrik le, ami magasan van, vagy az ágyon úgy ugrál hogy minden rezdülését figyelni kell le ne essen. Olyan is van hogy felmászik a kanapé szélére és onnét ugrik le.
Ezeket a dolgokat próbálom mindig elmagyarázni neki miért nem szabad és ha másnak okoz fájdalmat akkor mindig addig kérem, hogy kérjen bocsánatot míg meg nem teszi. Tudom, hogy megérti amit mondok, még akkor is ha nem reagál. De úgy gondolom, hogy ha újra és újra tudatosítom benne mik azok amiket nem szabad, akkor előbb utóbb ő is megtanulja mi az ami helyes, mi az ami nem, és azt is megtanulja hogy nem szabad bántani másokat.