Autista gyermekekkel élni

Mostanában rengeteg embertől kaptam a kérdést, hogy miben nyilvánul meg a " düh roham ". És persze jött a kérdés is, hogy ez nem csak egy hiszti. Meg ez ugye nem olyan " roham " mint akár egy epilepsziásnál, és akkor biztosan nem szükséges állandó felügyelet nekik.
Igen ez nem olyan mint egy epilepsziás roham, de nagyon is komolyan kell venni ezeket a " düh rohamokat" is.
Ilyenkor általában nincs tudatánál, nem tudja mit csinál és ha nem figyelek könnyedén magában is kárt tehet. Náluk minden pillanatban ott kell lenni, mert sosem lehet tudni mikor jön egy " roham ", és sokszor azt sem tudni mi váltja ki. Persze, nehéz utána helyre állítani, és ezek a " düh rohamok " leginkább Csillára jellemzőek.
Dóri meg kiszokott akadni, de mivel ő már tud beszélni, így nála nem sokkal de valamelyest könnyebb. Azt azért viszont le kell szegezni, hogy az hogy tud beszélni, az még nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan problémái mint Csillának. Csak nála nem " düh rohamként"  nyilvánul meg hanem kiakadásban.
Dóri kiakadása olyan hogy leginkább nem egy alkalmas, hanem vissza vissza térően kiakad ugyan azon, mert nem tudja feldolgozni azt a bizonyos dolgot, és nagyon sok esetben pszichésen bele is betegszik. Ezekben az esetekben egy történésről vagy egy történés sorozatról van szó. Például mikor az iskolában állandóan helyet változtatott, akkor nagyon kiakadt és egy történés sorozatnak tekinthető, mert többszörösen ismétlődött, de csak a sokadik alkalomnál akadt ki. Addig gyűlt magában és rágódott rajta, hogy ő biztosan nem oda való és azért kell helyet változtatnia. Persze ez nem így volt mert szeretik, de ennek ellenére az osztályfőnökei együtt működésével sikerült megoldani, hogy neki van állandó helye. Azóta nem érzi úgy hogy nem oda illene.
Ezek mellett sokszor egy érintéstől vagy szagtól ő is épp ugyan úgy kiakadhat, és az hogy tud beszélni az nem azt jelenti, hogy ő el is mondja, hanem nekem kell látni hogy nem stimmel valami, aztán csak nagyon nehezen lehet kiszedni belőle mi is az ami zavarja vagy bántja.
Az hogy ezt miért " düh rohamnak" és kiakadásnak hívom, és miért nem hisztinek.
Azért mert a hiszti az mikor a gyerek valamilyen adott dolog után való túlzott vágyakozását, sírás formájában mutatja ki és azzal akarja elérni a célját. Az adott dolog lehet egy játék, cukor vagy akár egy helyszín, mint például a játszótér.
A " düh roham " az pedig egy váratlan cél nélküli megnyilvánulás. Itt nem édességet vagy játékot akar. Hanem egyszerűen csak egyik pillanatról a másikra vigasztalhatatlanul elkezd sírni és sokszor ehhez akár indulatos erő is társul. Ami másokra és önmagára is veszélyes. Olykor lehet tudni, hogy egy szag, egy hang vagy egy érintés váltotta ki, de sok esetben nem tudni.
De az adott pillanatban csak az érdekel engem., hogy kimozdítsam őket ebből az állapotból. Mindegy hogy Csilla " düh rohamáról " vagy Dóri " kiakadásáról " van szó. Ugyan úgy foglalkozni kell mindkettővel és nagyon fontos az is, hogy ne csak az adott pillanatot próbáljam megoldani, hanem a mélyebben lévőt is, azt ami kiváltotta ezt náluk.
Mert utána persze próbálom megfejteni mi okozta náluk, hogy későbbiekben megtudjam előzni, de sokszor nem lehet tudni azt hogy mi váltotta ki.