Autista gyermekekkel élni

Kicsit kitérek az Autizmus témából, mert őszintén szólva ami ezen a héten folyt az orvosokkal az nem csak ránk vonatkozik, hanem nagyon sok embert érint. Mert sajnos meg kell harcolni azért, ha a gyereknek baja van akkor rendesen ellássa az orvos.
Dórit Még csütörtökön baleset érte az iskolában, és annak ellenére, hogy mindig kérdezem mi történt vele az iskolában, meg mindig mondom neki, hogy azonnal szóljon nekem vagy a tanároknak mikor történik vele valami ő nem szólt. Csak péntek reggel vettem észre, hogy lila és bedagadt az ujja. Amikor megkérdeztem tőle mi történt vele, akkor mondta hogy valami torna órán vagy kézilabdán volt, de nem tudta pontosan elmondani. Majd mikor megkérdeztem, hogy nem fáj, arra meg csak azt válaszolta, hogy de fáj neki. Mire én megkérdeztem akkor miért nem szóltál, arra annyit mondott, hogy elfelejtette szólni kell ha fáj valami.
Szóval hiába hangsúlyozom neki napi szinten nem túl sokat ér, mert valahogy nem marad meg benne az ha baj van szólni kell. Pedig ez eléggé lényeges.
Szóval pénteken a balesetin voltunk és röpke 2 óra múlva be is hívtak, rá nézni a kezére, majd elküldtek röntgenbe ami pár pillanat alatt meg is volt. Ennek ellenére még egy órát kellett várni, hogy közölje az orvos mit mutat a röntgen.
Eléggé bizonytalanul közölte, hogy nem tört el. de azért sínbe kell rakni a kezét. Ezt egészen jól viselte, viszont így fél kézzel még inkább alkalmatlan volt az önellátásra. Mivel így még mosdóba sem tudott elmenni segítség nélkül. Majd 1 hét múlva kontroll.
Azért fontos, hogy pont ezen a balesetin közölték Dóri osztálytársával nemrég, hogy a gyereknek semmi baja menjen nyugodtan haza, majd másnap reggel telefonáltak rá az anyukára, hogy a gyerek keze még is eltört és sürgősen meg kell műteni. Anyuka fél órán belül beért a gyerekkel, de még is 3 órát várt, majd szólt az orvosoknak, hogy étlen-szomjan itt vár a gyerek a műtétre, ami sürgős lenne.
Aztán mikor felkötötték eléggé sokat szédült az utána lévő napokban. A háziorvoshoz lementünk kedden,mert hétfőre a gyomra is rossz lett. Az orvos  bélhurutot állapított meg nála és tej mentes étrendet mondott, de gasztroenterológiára nem kaptam beutalót hiába kértem, meg azt is hogy legalább egy vérvétel szükséges volna, a sok szédülés miatt, de arra sem kaptam beutalót pedig legutolsó vérvételén olyan alacsony volt a vas, hogy ki sem mutatta az eredmény. Egy darabig kapott rá vaspótlót, aztán abba maradt, pedig a vashiánya nem múlt el.
Ekkor nem csak Dóri volt velem, hanem Csilla is hogy megmutassam a bizottság előzetes véleményét és számára is kikérjem a megfelelő beutalókat. Fontos, hogy a bizottságnál azt mondták, hogy valószínű van Csillánál egy veleszületett oxigénhiány amit nem vettek észre az orvosok, és ebből következően hypotónia lett nála. Tehát először túl feszesek voltak az izmai amit az orvosnak többször is jeleztem, most meg túl lazák és gyengék mivel a szervezete túl kompenzálta a feszességet. Az orvos erre csak azt mondta örüljek neki, hogy lazák az izmai legalább jó tornász lesz, mert hajlékony. Bárcsak neki lennének ilyen lazák...Szerintem ez nem éppen egy orvosi szemszög, és nem éppen ezt kellett volna mondania.
Azért megpróbáltam kikérni a beutalókat amiket a bizottság javasolt. Például vérvételre azért mert nagyon sápadt és valószínű vas hiányos, orthopédiára mert nagyon rosszak a lábai, gasztroenterológiára mert az étkezésével komoly gondok vannak. Neurológiára megadta a beutalót, mert mondtam, hogy már lebeszéltem az orvossal és az anyagcsere zavar miatt adott mind két lánynak széklet kivizsgálásra beutalót.
Szemészetre nem kell beutaló, időpontot meg már kértem, szóval azt csak ki kell várni.
1 hét múlva mikor vissza mentünk a kezével a balesetire,  akkor aznap annyira megszédült, hogy elesett. Míg sínbe volt a keze akkor is fájlalta. Az orvosnál megint 3 órát kellett várni, mint kiderült mindenkinek azt mondta, hogy 9 órára menjen vissza. Így nem csoda, hogy ennyit kellett várni.
Az orvos körübelül 2 másodpercet szánt a Dórira, majd elment. Mikor vissza jött akkor közölte, hogy még egy hétig kímélni kell de nem rakja sínbe. A papírra azt írta bizonytalanul érzékeny az ujja, pedig valójában annyira fájt neki, hogy szinte sírt a Dóri. Szóban mondta, hogy még legyen 1 hétig felkötve a keze, erre mondtam, hogy akkor még addig nem tud majd iskolába menni, mert önellátásra alkalmatlan. Erre az orvos kérdezte, de hát miért nem hisz nem a lába tört el. Erre csak azt tudtam mondani, hogy igaza van, ezt jól látja, mert nem a lábával van gond, menni tud. Viszont akár egy mosdóba menetelt nem tud megoldani. Erre az orvos csak azt mondta, nem baj azért csak menjen.
Hazafelé két gyerkőccel egyensúlyoztam, mert Dóri azonkívül, hogy nagyon fájt a keze, és próbáltam vigasztalni, ha pedig ő azt mondja fáj valami ott komoly gond van, mivel nagyon magas a fájdalom küszöbe. Most meg majd össze esett és ha nem tartom akkor haza jönni sem tud. Folyamatosan szédült, hányingere volt és a hasa is fájt a kezén kívül. Csilla meg a másik kezemben volt és így szép lassan haza sétáltunk.
Minden esetre teljes vérvételre biztosan szüksége van, hogy mi okozza ezt a sok szédülést és nagyon erős hasfájása miatt egy gasztroenterelógusnak is látnia kéne. Dórinak többször volt tej érzékenysége, ami el is múlt, és lehet megint a tej érzékenység jött ki nála.
A háziorvostól tovább próbálok majd beutalót kérni, mert ez így kicsit sem jó állapot.
A keze meg egyre jobban van, de még nem nagyon tudja mozgatni.
Csak tudnám miért ilyen sok orvos hozzá állása, nekik miért nem fontos hogy jól legyen a gyerek és kiderüljön mi a baja.