Autista gyermekekkel élni

Először is neki nem a tanulással van gondja, sőt kitűnő lett a fél éves bizonyítványa és a beszédfogyatékossága, meg a túlhallása ellenére olvasásból és írásból is dicséretet kapott.
Aki először találkozik Dórival annak nem tűnik fel a beszéd fogyatákosság, vagy a túlhallás. Igen jól korrigálja a dolgokat, bár ez nem jött csak úgy magától, hanem rengeteg tanulásba telt.
A féléves tanagyagot már novemberben megcsinálta  matekból és írásból is. Decemberben megcsinálta az írás második félévét mag a matek második fél év felét is.
Most januárban 3 nap alatt befejezte az olvasás munkafüzetet. A matek második félévvel is lassan végez. Szóval tényleg könnyedén tanul.
Viszont először decemberben kezdődött nála az iskolai probléma. A karácsonyi ünnepség után kiakadt, és ő akkor azt mondta úgy érzi nem tartozik az osztályba. Na ekkor 2 órán át sétáltam velük, és próbáltam megnyugtatni. Nagyon nehezen megnyugodott, de az utána lévő időkben gyakran ismételten kiborult.
A téli szünetben sok beszélgetésem volt vele. Mondtam neki, hogy januárban lehet jobb lesz mindenki kipiheni magát és hátha ő is másképp látja a dolgokat. Januárban ezért új lendülettel ment iskolába.
Körülbelül 1 hete megdobta az egyik kisgyerek kővel, és megrugdosta Dórit. Ő  utána folyton azt mondogatta, hogy " Nem értem miért teszik ezt velem, hisz mindenkinek csak segítek. Nem értem, miért teszik ezt velem, hisz én csak jót akarok másoknak. Én ezt érdemlem? Szerintem nem. Senkit sem bántok, mindenkinek csak segítek. Akkor ők miért bántanak?  " Közben sírt és a mondatokat ismételte. Hiába nyugtattam, és mondtam, hogy nem ezt érdemli, és majd megbeszéljük a tanárnénijével. Írt is egy e-mailt a tanárnak hátha ez segít, de ő személyesen szerette volna megbeszélni. Ez egy 3 napos hétvége volt és reméltem, hogy sikerül ez idő alatt megbeszélni vele. Még a naplójába együtt le is írtuk, és lerajzolta ami történt. Szerintem a rajzon is látszódik a szomorúság. Ő bánatába a tanulásba menekül. Ezen a hétvégén 35 oldal matekot oldott meg, és mást is tanult még.
Azóta többször is kiakadt és megint előjött nála a pszichés görcsös has és lábfájás. Annyira, hogy ilyenkor lábra sem tud állni a fájdalomtól.
Viszont a helyzet a napok múlásával nem javul hanem egyre rosszabb, egyre jobban emészti magát. Alig lehet iskolába vinni. Ő azt mondja nem akar oda bemenni, mert nem akarja, hogy bántsák.
Amikor egyik nap érte mentem akkor meg úgy húzott ki a teremből, hogy menjünk erről a szörnyű helyről.
A kezelőorvosával 3 hét múlva találkozom, a fejlesztőjével ( gyermek pszichiáter ) meg hétfőn. E mellett felajánlotta az osztályfőnöke az iskola pszichológust.
Nem tudom mi segíthetne neki, de nem szeretném, hogy tovább romoljon az iskolához való hozzá állása. Hisz ő imád tanulni és imádta az iskolát is.