Autista gyermekekkel élni

Sajnos Dórinál december óta napi szinten növekedett az iskolai problémák száma.
Ezeket a problémákat nem ő idézte elő hanem sajnos ő a bántalmazott fél. Sajnos szó szerinti bántalmazások és szóbeli bántalmazások is vannak. Nagyon megviseli ez őt, és már pszichésen kezd nagyon belebetegedni.

Ugye bár december közepén kezdődtek, és az iskolai Karácsonyi Ünnepség után volt egy nagyobb kiborulása. Ahogy ő mondta: " Nem érzem, hogy az osztály része lennék, olyan mintha nem illenék oda. " Én próbáltam neki elmagyarázni, hogy ő egy nagyon kedves kislány és sokan szeretik, és aki most csúnyát mondott neki az biztosan januárra meg gondolja magát és majd ismét kedves lesz.
Januárban mikor kezdődött az iskola akkor ő új lendülettel ment, és továbbra is sokat segített mindenkinek.

Aztán január közepén megdobták kővel és meg is rugdosták az udvaron. Ekkor teljesen a padlóra került.
Ő ezeket mondta: " Nem értem miért teszik ezt velem. Nem tudom miért bántanak. Én mindenkinek csak segítek. Akkor miért teszik? Miért bántanak? Ezt érdemlem én? Szerintem nem! Hisz én csak jót akarok másoknak"
Ez egy nagy törést okozott Dórinak, és az iskolában annyi lett rá mondva, hogy biztosan csak felnagyítja a dolgokat és biztosan nem is így történt. Hisz őt soha senki nem bántaná.

Dórit ez az eset után nagyon nehezen lehetett iskolába vinni, mert folyamatosan görcsöl ha csak szóba jön az iskola, és amennyire szerette az iskolát most annyira rossz érzést vált ki belőle. Már kimondja, hogy: " Mennyünk erről a szörnyű helyről. Nem szeretnék iskolába menni. "

A pszichiáterével beszéltünk és ő enyhe nyugtatót akart adni Dórinak, amit rögtön elutasítottam. Az nem oldaná meg a problémáit, hisz nem ő bánt másokat, hanem őt bántják.

Februárban, már nem csak olyanokkal jött haza, hogy megütötték vagy csúfolták. Hanem egyik alkalommal, azt mondta, hogy az egyik gyerek 3-szor is megmarta a nyakánál. Mikor este fürdettem, akkor tényleg ott volt a marrás nyom a nyakán. Másnap pedig rákérdeztem az osztályfőnökeitől.
Az egyik osztályfőnök azt mondta, hogy ezt ő nem tudta. A másik meg azt, hogy biztosan csak megfogták és nem is marták meg és csak rosszul látja.

Most a héten meg azzal jött haza, hogy bezárta az egyik osztálytársa a WC-be. Ő akkor annyira megriadt, hogy nem mert kiabálni sem, csak az ajtón dörömbölt. Majd a logopédusa rászült az osztálytársára hogy nyissa ki az ajtót. Ekkor délután meg este pszichés hasfájása volt, álmában sírt és a hasfájás még jelenleg is tart. Ez akkor mikor eszébe jut az iskola. Folyamatosan érzelmi kitörései vannak, és tart bemenni az iskolába.

Jelenleg iskolát próbálok neki keresni, ahol talán jobb lesz neki. Az új iskola gondolata boldoggá teszi és még addig kell áthelyeztetni máshova míg teljesen el nem megy a kedve az iskolától.
Ő egy nagyon okos kislány, aki imád tanulni, viszont mások gonoszságát nem tudja feldolgozni.
Tudásának megfelelő iskolában van most, viszont szociális fejlesztést nem kap.
Tehát hiába jó az iskola, ha egyszer Dóri kint rekedt a csoportból és ezen már nem lehet változtatni, mert napról napra egyre rosszabb a helyzet.