Úgy gondolom, hogy nem az a megoldás, hogy nyugtatót adok neki. Még akkor sem ha enyhe nyugtatóról van szó.
Ezzel nem azt mondom, hogy nincs olyan este akinek a gyógyszer kéne, viszont szerintem a nyugtatónak akkor lenne értelme, ha agresszív lenne, ha másokat bántana, ha dühkitörései lennének... De nála erről egyáltalán nem beszélhetünk, mert itt őt bántják.
Attól ha nyugtatót adnák neki attól még ugyan úgy bántanák, maximum még ennyire sem tudna jelezni ha baj lenne.
Az orvosnak meg is mondtam, hogy előbb lesz magántanuló mint hogy nyugtatót adjak neki. Ezzel a véleményemmel Dóri pszichológusa, osztályfőnöke és mindenki más is egyet ért akivel erről beszélek.
Tudom hogy kell a szociális oldal fejlesztése neki, mert nagyon érintett, viszont attól mert mondjuk nyugtatót adnák neki. Ő meg ennek hatására szó nélkül tűrné a bántalmazásokat, akkor az még nem szocializáció.
Ezért merült fel, ha semmilyen iskolát sem találok neki, akkor inkább kiveszem magántanulónak.
Mert mérlegelni kell, hogy hol van az a határ hogy még megéri rá erőltetni az iskolát a szocializáció érdekében.
Jelenleg egyre jobban pszichésen belebetegszik a folyamatos bántalmazásokba, tehát mihamarabb változtatni kell.
