Autista gyermekekkel élni

Dóri nagyon várta már, hogy legyen egy új iskola, ahol elfogadják őt olyannak amilyen. Ez a kérés szerintem nem túl nagy mégis hosszú út vezetett idáig és még nincs vége, viszont mivel már az új iskolába jár így látványos javulásnak indult Dóri állapota.

Dóri az első próba napkor nagy görccsel indított, mert tartott attól mi lesz ha itt is bántani fogják. Majd megtapasztalta, hogy erről szó sincsen. Itt mindenki szeretettel fogadta.
Első hetet a ( tavaszi szünet utáni 3 napot ) az elsősökkel töltötte, ahol nagyon jól érezte magát és mindenkivel jól kijött. Majd pénteken meg is beszélte, hogy hétfőn a másodikosokat is megnézi.

Kissé kettős érzelmek bolyongtak benne.
Az egyik része nagy izgalommal várta, hogy milyen lesz a második osztály. Tudásilag mindenképpen megvan a másodikos szint, mert itthon a 3. osztályos tananyag végén van már. Viszont kérdéses volt, hogy hogyan tud abba az osztályba beilleszkedni. Ezt valahol ő is tudta, mert a másik érzés az aggodalom ami benne volt, hogy mi lesz ha nem fogják ott szeretni és mi lesz az elsősökkel akik már a barátai.
Én megnyugtattam, hogy attól mert a második osztályt megnézi, attól még ugyan úgy barátai maradnak majd az elsősök is. 

Mikor hétfőn bement a második osztályba, akkor csak egy kisfiú volt bent és sokáig olyan kínos csendnek tűnt. Majd elkezdtek beszélgetni és meg sem állt a beszélgetés a becsöngetésig.
Mikor Dóriért mentem, akkor hiába ment el mellettem többször is, meg látta ott vagyok ő még is úgy csinált mintha nem látna. Majd oda jött hozzám és megkérdezte kimehetne az udvarra még pár percig. Persze megengedtem neki, aztán mikor bejött akkor kérlelt " Anya holnap ebéd után gyere értem, mert lesz egy fellépés és csak ebéd után érnek vissza. " Mivel erről nem tudtam semmit, így megkerestem az egyik tanárt, hogy megérdeklődjem mikorra kell jönni érte.
Az ének tanára elmondta, hogy a fellépés tényleg holnap lesz. A Muzsika hangja Dó-Ré-Mi című dalt adják elő koreográfiával. Egy busz viszi majd őket el és kockás ing meg farmernadrágot kell majd vinni.

Mikor hazafelé jöttünk akkor csak úgy ugrándozott és közben próbáltam kérdezgetni, milyen volt a napja, de ő a fellegekben járt és csak annyit sikerült megtudnom, hogy nagyon jó.
Majd mikor haza értünk akkor mondta, hogy ő még is csak a második osztályba akar majd járni, mert az sokkal inkább neki való.

Itthon megkerestem azt a dalt amivel fellépnek és azt egy jó párszor elénekelte, meg közben a koreográfiának megfelelően mozgott.

Ma az iskolában jól sikerült a fellépés és mikor érte mentem, akkor csak nagyon nehezen jött el a többiektől. Többször szólt neki egy kisgyerek, de ő csak akkor jött mikor a tanár ment szólni neki. Szíve szerint maradt volna még a többiekkel.
Jó volt látni, hogy végre nem egyedül hanem a többiekkel önfeledten játszik és beszélget.

Tehát annak a kislánynak akinek nyugtatót akartak még januárban adni, annak akinek teljesen pszichés görcsös fájdalmai és rosszul létei voltak nem olyan rég az iskola szó hallatán annak most nyoma sincs.
Bár nem felejtette el az ott szerzett rossz élményeket, mert szokott róla beszélni. Viszont tudja már nem kell oda bemennie és így nem fogja el a rosszul lét.

Esetleg akinek ugyan így szorong a gyereke az iskolában annak csak azt tudom tanácsolni váltson minél előbb még mielőtt túl késő lenne. 
Dórit még az utolsó pillanatban sikerült megmenteni, ezt nem csak én hanem az orvosai is így látják. Ha továbbra is bekényszerítettem volna az iskolába, ha nem vettem volna komolyan a problémáit annak súlyos következményei lehettek volna.

Most viszont már csak a rossz emlékeket kell elhalványítanom benne. Ebben meg az új környezet, a barátok, a tanárok és a sok szeretet fog segíteni.