Autista gyermekekkel élni

Csilla már 5 hónaposan állt és kapaszkodva ment. 1 évesen már nem használta a babakocsit, hanem sétált. Majd jött valami ami miatt nem volt hajlandó utcán közlekedni.
Ezután sokáig kézben vittem,mert próbáltam hátha jön ő sétálva, de egy lépést sem ment, csak nyúlt felfelé, hogy felvegyem. Egy idő után viszont már nem bírtam vinni így vettem neki babakocsit.

Most április végén ismét jött valami, ami kifejezetten pozitív változásokat hozott. Sok területen igen csak fejlődésnek indult és remélhetőleg még sokáig így is marad addig meg minél inkább próbálom kihasználni ezt a fejlődő korszakot.

Ezen a héten hétfőn csak oda felé ment babakocsival a Csilla, mikor bekísértük Dórit iskolába.Aztán hazafelé sétálva jött már. Délután mikor Dóriért mentünk akkor meg nem is vittük a babakocsit. Itthon mondtuk a babakocsinak pápá és így el is köszöntünk tőle. Azóta nem ment babakocsival.

Kissé érdekes a közlekedése a Csillának, mert pár percenként hozzá bújik a lábamhoz, szorosan átöleli és puszilgat. Majd újra elindulunk.

. 

Minden zajra oda bújik, mikor hozzá szólnak akkor még inkább, mintha menedékként használna. Aztán nagy levegőt vesz és megint neki vágunk. Látom rajta az elszántságot, hogy szeretné végig vinni és hogy legyőzze az utcán való közlekedéssel kapcsolatos nehézségeit.

Sokszor kutyaként érzi magát és az utcán is úgy közlekedik, hogy a nyelve lóg, ugat, vonyít vagy épp liheg mint egy kutyus. Ami másoknak kicsit furcsa, de mivel ő így érzi jól magát így fejezi ki magát ezért én nem szoktam leszidni érte. Remélem előbb utóbb megválik ettől a tulajdonságtól, de erőltetni nem fogom és úgy érzem nem is tudnám. Hisz ő csak próbálja kifejezni magát.

Ha valakivel pár szót váltok, akkor már átöleli és bújik a számára idegen emberhez. Ami most még kicsiként mondhatjuk aranyos, de ennek ellenére nem jó. Hisz vad idegen embereket nem ölelgetünk! Más felől ha ő egy megszokott környezetben van, mint például IKEA, akkor gondolkodás nélkül oda megy idegen felnőttekhez és vinné magával. Ami szintén nem jó, de remélem idővel sikerül majd megtanítani neki hogy kit szabad és kit nem szabadmegölelni. Sajnos ezen a téren még Dóri sem funkcionál jól, mert ő is mindenkit hazaköltöztetne aki csak egy jó szót is mond neki.

A közlekedésben van, hogy esetleg járművel is kell menni, ami számára megint csak egy nehéz helyzet, de próbálom mindig megnyugtatni elterelni a figyelmét a zajokról és a sok emberről. 

Azért ha lehet akkor inkább sétálva megyünk, még ha az kicsit lassabb is, de így kevesebb inger éri és nem kell hogy egyszerre minden nehézségét legyőzze. Én már ezeknek is nagyon örülök és fokozatosan de sikerül haladnunk előre.

Tegnap  és ma már úgy voltunk az utcán is, hogy csak bugyi volt rajta és nem történt baleset. Kibírta míg haza értünk, szépen sétált és bár kicsit furán közlekedik, de nem a hibáit keresem hanem azokat nézem amik előre lépesek számára.

Biztatom hogy semmi baj, hagyom hogy menedékként használjon és türelmesen kivárom míg újra elenged, hogy mehessünk. Mert szerintem nagyon fontos, hogy biztonságban érezze magát és így idővel biztosan sűrű hozzám bújások nélkül is tud majd közlekedni.