Autista gyermekekkel élni

Csillánál április végén kezdődött egy fejlődő korszak, de ez körülbelül június elejéig tartott. Ezután  fokozódtak viselkedésében az autizmus tünetei. Tehát erős vissza esés történt.

Ugye bár közlekedni elkezdett egyik pillanatról a másikra, de ez ugyan olyan váratlanul abba maradt, mint ahogy elindult. Ennek nagy valószínűséggel szerepe van az időjárásnak is.
Nála az utcán való séta tavaly ősszel szűnt meg mikor jött a rossz, esős idő. Akkor többszöri próbálkozásra sem ment, hiába tettem le a földre, de ő nem volt hajlandó rá.
Majd januárban vettem neki a babakocsit és abban szeret lenni és ha zárt helyre beérünk ( például bevásárló központ ) akkor ki szeretne szállni. Ezt nekem jelzi és mikor kiveszem akkor nagyon felpörög és szinte utol se lehet érni.
Április végén megjött a jó idő és ezzel együtt a kedve is a sétához, aminek nagyon örültem. Mert bár sokszor megálltunk, hogy az utcán érő zajoktól én adjak neki fedezéket, de legalább ment és már ez is nagy előre lépés volt tőle.
Aztán ahogy bejött júniusban az esős idő ő ismételten nem volt hajlandó menni, és először csak felkérte magát a kezembe. Majd muszáj voltam ismételten babakocsit használni. Szóval jelenleg babakocsival közlekedik, de zárt térben szívesen szaladgál, közlekedik.
Azért nem adom fel és folyamatosan próbálkozom, hátha kedvet a kap a sétára. Próbálom érdekes helyekre vinni,  mint például Állatkertbe hátha a sok érdekes látnivaló inspirálja a sétában.

Jelenleg a zajokkal is sokkal rosszabb a helyzet mint volt. Nagyon zavarják akár az alapzajok is. Ilyen alap zaj például a busz, a kézszárító, építkezés ( Sajnos nehéz Budapesten úgy közlekedni, hogy ne fussak bele az építkezésekbe. ), vagy például gyerekek hangja és a TV-ben is vannak egyre gyakrabban olyanok amik neki nem tetszik és ilyen módon fejezi ki nem tetszését.


Általában nem tetszését sikítással és fülbefogással jelzi, én meg próbálom megnyugtatni, de vannak helyzetek mikor a zajforrást nem tudom megszüntetni vagy kikerülni.
Például napokban mikor lementünk az orvoshoz, akkor gyerekek a játékautót gurigatták a székeken, és Csillát ez nagyon zavarta. Elkezdett sikítozni, de mikor abba maradt a játék ő is megnyugodott, majd kis idő múlva megint csak játszottak és ő megint sikított és közben fülét befogta.

A zajokból adódóan nem lehet rendezvényre sem kimenni. Mert annyira sok zaj és inger éri, hogy teljesen kifordul önmagából.
Például a Gyerekszigetre mikor júniusban megnyitott akkor kivittem az első hétvégére és ő végig sírta, semmi sem volt jó neki. Csak nyűglődött, nem lehetett szinte semmibe sem bevonni és sajnos eléggé rosszul érezte ott magát. Aztán kivittem a következő héten is, hátha van valami változás, de most 15 perc után indultunk is el onnét, mivel még sokkal többen voltak mint előző hétvégén, ő vele meg nem lehetett bírni. Így jobbnak láttam ha elviszem onnét. Ahogy elmentünk, meg is nyugodott.

A várakozás hasonló viselkedést vált ki nála mint a zajok. Ilyenkor mikor várni kell akkor sikít, vagy sokszor eltorzított hangon kiabál. Nem árt másoknak ezzel, de bármit is mondok neki, ő nem reagál csak sikít tovább.
Amikor meg vége a várakozásnak akkor mintha mi sem történt volna, ismét mosolyog és nyugodt.
Például mikor sokat kell várakozni az orvoshoz akkor elkezdi ezt a viselkedést és sajnos már nem egyszer mondták a kedves szülő társak, hogy vigyem ki a gyereket. 
Ilyenkor persze mondom, hogy megvan az oka rá, és hogy ezzel nem árt senkinek se, és jön a magyarázkodás, meg közben nyugtatom hátha abba hagyja. Aztán mikor bejutunk a dokihoz akkor mintha elvágták volna nála ezt a viselkedést és teljesen megnyugszik. Volt olyan mikor az orvos mondta nekem, ne is törődjek velük, az ilyen emberekkel nem érdemes foglalkozni. Ő egyből rá is kérdezett mi baja, mert látta oka van a viselkedésére. Azután mondtam, hogy az autizmus miatt van, akkor mondta nyugodtan közöljem az ilyen emberekkel, hogy örüljenek, hogy nincs ilyen problémájuk. Általában ezt is szoktam tenni, de mikor egyszerre több szülő letámad akkor nem igazán tudok mit tenni, mert meg se halljak amit mondok. Ezért is csináltam meg nekik a személyre szabott " Bocs kártyát" . Így hátha megkönnyítem az ilyen helyzeteket és nem kell annyit magyarázkodni, másfelől az orvosok is figyelembe veszik ezt a kártyát és a hosszú várakozást el lehet kerülni és akkor már ki sem akad a Csilla.

Az alvás gondok is megnőttek Csillánál. Mostanában 23-24 óra körül alszik el és reggel 7 körül ébred fel. Ha mondjuk kicsit hamarabb alszik el mondjuk 22 órakor akkor cserébe 0-03 óráig ébren van hajnalban. Nappal meg általában nem alszik, csak ha véletlenül a hosszú út alatt eltud aludni.

Nagyon erősödtek a tanult viselkedések, amiből eredően mások szemével egy túlzott viselkedést látnak rajta.
Például mikor nevet szája elé teszi a kezét és úgy csinál mint Mini egér ( Micky egér párja ). Mikor eszik valamit akár falatonként körbe körbe simogatja a kezével a hasát és mondja nyam-nyam.

Sokszor mintha fordítva mondaná a szavakat. Például bá ( láb ), no-ní ( ni-nó,  ez például rendőrautó hangot utánozva ), do-di ( ding-dong, ez csengetés helyett mondja, szeret megnyomni valakit vagy valamit és közben mondja. Ilyenkor sokszor valamit szeretne azért csinálja. ) 

Szinte mindent és mindenkit megszagol és sok esetben meg is nyal. Mindegy hogy az személy vagy tárgy.

Mindenhez túlságosan ragaszkodik. Tárgyakhoz, ruhákhoz és tv műsorokhoz is.

Étkezni még mindig csak könnyen rághatót eszik. Tészta, rizs, zöldség, gyümölcs friss pékárú, felvágott és rágcsi ( például sajtos tallér ). Ezekből is válogat mit nem kell megrágni, mert ha kicsit is meg kéne rágni akkor inkább kiköpi vagy egyben lenyeli. Például spagettit és cérnametéltet nem eszi meg, mert meg kéne rágni.  Almát, paprikát kiköpi pedig szereti a szájába venni, tehát gondolom az íze tetszik neki.
Viszont húst elkezdte enni, de csak apró darabokra vágva, viszont a lényeg az hogy eszi. 

Szóval bár volt egy nagy előre lépés Csillánál nem olyan rég, de most épp  vissza esésben van. Viszont tudom lesz megint "fejlődő korszak" csak ki kell várni és nézzük mi is maradt ebből a " fejlődő korszakból ", hisz minden ilyen nagy előre lépésnél marad valami, még ha utána vissza esés is következik.

Én mindig azt mondom Dórinak is ne azt nézze mi nincsen vagy mit kapott a másik, hanem annak örüljön ami van és amit ő kap.