Autista gyermekekkel élni

Sokszor nehéz még a hétköznapokat is megoldani, még egy auti kis manóval is. Nekem két autizmussal élő kis manó is jutott és mivel mindkettő teljesen más így meg kell találni közöttük az egyensúlyt, hogy mi a legjobb mindkettőnek. Mivel én nem tudom másra bízni egyiket vagy másikat, így mindig közösen megyünk mindenhova.



Kezdetektől fogva arra tanítom őket, hogy szeressük egymást, mert a tárgyak, a barátok változhatnak, de mi hárman mindig egymásnak leszünk és szerencsésnek mondhatom magam, mert Dóri és Csilla nagyon szeretik egymást. Dóri koránál fogva megértőbb viszont Csillának is kell alkalmazkodnia egyes programoknál. Ami sokszor persze nem könnyű, mert Csilla beszéd hiányában nehezebben fejezi ki mi zavarja.

A lányokkal az idei nyarunk igen csak sűrűre sikeredett. Voltak jobb programok és voltak kevésbé jobbak, de kötelezően elintézni való volt a kevésbé jó program ( például: orvos ). Itt most a jó programokat írnám le.

Mi minden évben megyünk a gyerekszigetre amióta csak megszületett Dóri, így idén is voltunk. Még rögtön az első hétvégére kimentünk, szerencsére nem voltak olyan sokan és Dóri nagyon élvezte. Sajnos Csilla már ennél jóval kevésbé élvezte, ő eléggé nyűgös volt egész nap, szinte semmi sem volt jó neki.

Majd következő hétvégén ismételten megpróbáltam a gyerekszigetet, de sajnos  15 perc után távoztunk is, mivel Csillának nagyon sok volt. Jóval többen voltak mint előző hétvégén, és már az első perctől kezdve zavarta minden.
Így a gyors távozásra kényszerültünk.





Próbálkoztam a Gellért heggyel is, mert Dóri mikor kicsi volt sokat jártunk arra és nagyon szerette a Dóri mikor ott kirándultunk. Ennek a kirándulásnak most babakocsival vágtam neki és a két kis auti manómmal. Dóri nagyon élvezte, ő szereti a dolgokat megcsodálni. Úgy mint például a kilátást, a természet adta dolgokat, a fákat, az utakat, a régebbi köveket...szóval mindent amit csak el lehet képzelni.
Csilla viszont teljesen bezárkózott, semmire sem reagált egész kirándulás alatt. Így következő kirándulást már máshova terveztem, hátha az Csillának is elnyeri a tetszését majd.



A következő úticél a Budai vár volt. Itt első alkalomkor még babakocsival mentünk. Csilla bár eléggé zárkózott volt most is, de nem annyira mint az előző kirándulásnál a Gellért hegyen.
Dórinak persze most is nagyon tetszett a sok látnivaló, a táj. Szinte minden ajtón megnézte a kopogtatót és közben beszélgettünk az eredetükről, hogy mi volt itt régen és mi most. Arról hogy volt háború is és mik ezek a romok..
Nagyon lelkes volt egész kiránduláskor, de egyszer még is eléggé kiakadt és nehéz volt megértetni vele, hogy néha vannak olyan dolgok amik nem mindig igazságosak. Ugyanis nehezményezte Dóri, hogy: " Miért kell ilyen drága belépőket fizetni a magyaroknak a Mátyás templomba, hisz a Mátyás templom az a magyaroké és, ha pénzt kérnek azért ami az övéké, akkor az olyan minta meglopnák a magyarokat. Tehát bár auti, de nem a logikájával van gond és ő aztán igazán őszintén megmondja a véleményét.





Majd az Állatkertet vettük célba, itt is leginkább Dórinak volt a kedvére a kirándulás. Mert bár imádja Csilla az állatokat, de valahogy ilyenkor is nagyon zárkózott lesz.
Viszont a majmokat Csilla is nagyon szereti, na meg persze a zsiráf etetést sem lehet kihagyni. Mondhatni az a kedvencük a lányoknak.




Közben a babakocsit Csilla önszántából letette és gyalog folytattuk kirándulásainkat. Hol a Budai várba mentünk hol az állatkertbe, mert ezekben volt olyan ami Csillának is megfelelt.
A Budai vár valószínűleg azért, mert tiszta, csendes, nyugis. Az Állatkert meg valószínűleg azért mert szintén tiszta és csendesebb mint más helyek.




Sajnos az utolsó Állatkerti látogatás Csillánál egy nagyobb dührohamot eredményezett, de valószínű azért mert túl sok inger érte és ennek következtében lehetett. Ez a dühroham a melegház részben történt, lecsillapítani nagyon nehéz volt de mikor kimentünk, akkor már kezdett visszatérni. Persze félrevonultunk egy kis időre, hogy teljesen megnyugodjon, majd utána a kenguru simogatást már mindkét lány nagyon szerette.





A Budai várban mindig találtunk újabb és újabb látnivalót. Mint például ezt a vakoknak készített térképet " szobrot " több mint 30 percig nézegették legutóbb a lányok. Pontról pontra minden kis részén végighúzták az ujjukat és látni lehetett rajtuk mennyire tetszik nekik az hogy minden kis részt megérinthetnek.




A Csodák Palotáját is megnéztük, ahol igen csak sokat szaladgált Csilla és Dóri is a tükör labirintusban.
Ezen kívül azért még sok más is érdekelte őket, szinte mindent kipróbáltak és megnéztek. Az ott dolgozók pedig nagyon kedvesek és megértőek.




Meglátogattuk még az egyik nagyobb játszóházat is, ahol igazán feltudtak pörögni a lányok. Csilla a csúszdát és a Felfújódó ugrálót szerette a legjobban. Dóri pedig a mászófalat, a kötélpályát és a trambulint, ahol előre és hátra felé is tud már pörögni a levegőben.

Tehát nálunk a szokásos program, mint például strand vagy nyaralás nem volt, de ennek ellenére tartalmasan töltötték a lányok a nyarat, sok-sok programmal amit hozzájuk próbáltam igazítani igényüknek megfelelően.
Persze volt ami nehézségeket okozott, de nem lehetetlen két autizmussal élő kis manóval a kirándulás, csak megfelelően kell hozzájuk állni szerintem.



Volt hogy épp őrség váltás volt a várban, mikor épp felfelé mentünk és Csillának nagyon nem tetszettek az ezzel járó hangok, pedig igen csak messze voltunk tőle. Viszont ez nem tántorított el, hogy legközelebb ne menjünk oda, hisz többségében jól érezte magát és nem szabad hogy attól mert egy-egy helyzet nem épp pozitív tartalmú vagy kifejezetten nehezen megoldható az befolyásolja a későbbi programokat.
 
Az hogy más emberek mit szólnak a lányok néha igen csak furcsa viselkedéséhez az meg nem érdekel, hisz azokat az embereket akkor látom aztán talán soha többé. Viszont hogy a lányok boldogok legyenek az nagyon fontos számomra, ezért próbálok számukra minél többféle programot csinálni.
Így több élmény éri őket, és többféle dologgal is megismerkedhetnek, ami szerintem mindenképpen segíthet a fejlődésükben.