Autista gyermekekkel élni

Mivel Dóri és Csilla is eléggé ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz, így eléggé tartottam attól hogyan fognak majd reagálni.
Viszont engem eléggé nagy meglepetés ért a reakciójukat illetően.

Ugye bár volt egy eléggé rosszul sikerült fogászati beavatkozásom, ami után újabb műtét következet. ez miatt rengeteg vért vesztettem és eléggé kifogyott így a vas a szervezetemből. A magas vashiányból eredően pedig annyira elkezdett megritkulni a hajam, hogy nagyon zavarni kezdett.
Viszont Csillának a hajam nyugtató, szereti azt simogatni, szagolgatni és magára csavarni mikor ideges vagy feszült. Meg ezen fel mivel még a  a tárgyakhoz és használatukhoz is annyira ragaszkodik, hogy például csak a virágos tányér jó a párizsihoz, csak a kék itató pohárban lehet víz, csak a sárga itatópohárban lehet almalé...szóval eléggé kötött. Ennek ellenére, bár nagy tartással de úgy döntöttem levágatom a hajamat. Ami mellesleg úgy 6 éve nem volt levágva és akkor is csak kicsit vágtak belőle.

A döntésem után elkezdtem Dórival beszélgetni erről, hogy mi lenne ha levágatnám a hajamat. Persze ő teljesen kiborult, még pedig azért mert ezek fordultak meg a fejében: " Mi lesz ha úgy nem ismer majd fel ", " Ha levágatom a hajam nem leszek már az anyukája " . Szóval nála egy kis hajvágás gondolata is nagy félelmeket keltett, de szépen megbeszéltük. Elmondtam neki, hogy miért kell levágatni, azt is hogy én mindig az anyukája maradok és ez nem a haj hosszúságától függ és persze azt is, hogy ne féljen meg fog ismerni.

Azt nem mondanám, hogy teljesen megnyugodott, de elfogadta és megértette.

Ezután többször is beszéltem még neki és persze Csillának is mondtam, annak ellenére hogy nem igazán kommunikál. Még is jobbnak láttam ha neki is elmondom.

Majd mikor eljött a nap, akkor ők kint a kocsiban vártak és Dóri végig izgulta " Mi lesz ha nem ismerem meg "...

Majd mikor kimentem hozzájuk akkor megnyugodott Dóri, hogy megismer és tényleg mindegy milyen hosszú a hajam.

Ami érdekes, hogy persze Csillához is többször szóltam és mégsem reagált semmire sem. Majd még vásárolni mentünk de ekkor sem nézett a szemembe vagy a hajamra, aztán itthon sem. Majd így figyelve tűnt fel, hogy milyen sokáig nem néz a szemembe vagy úgy rám. Mert tudja hogy ott vagyok, lát engem, sőt szüksége van arra hogy mellette legyek, de valahogy  a tekintete ami olyan különleges. 

Valahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy az idegenek tekintetét kerüli, eltakarja sokszor a szemét vagy kiabál is ha rá néznek ezzel fejezi ki nem tetszését. Nálam meg kell hogy ott legyek, benne vagyok a terében de neki ehhez nem kell hogy rám nézzen, hogy tudja ott vagyok.

Azóta hogy levágattam a hajam napok teltek el és semmit sem reagált rá Csilla és ezt ezzel a különös tekintettel tudom magyarázni.

Tehát nem az a fontos, hogy változtatok-e a hajamon, mert az csak egy haj. Hanem az a fontos, hogy tudják ott vagyok és benne legyek a terükben. Hisz anya az anya és nem a hajtól lesz az.

Aki tehát autizmussal élő gyermekére van tekintettel és azért nem meri levágatni a haját én azt tanácsolom, hogy beszéljék meg és utána nyugodtan vágassák le a hajukat.

Nekem bőven váll alá ért és egészen rövidre vágattam. Esetleg ha valakit pedig csak az akadályoz meg mert nincsen rá pénze, mert mindent a gyermekére költ, akkor ajánlanám ezt a lehetőséget ahol nagyon kedvesek, rugalmasak és bár nem profi fodrászok, de profi hozzá állással remek munkát végeznek INGYEN.