Autista gyermekekkel élni

Dórinál is és Csillánál is nagyon feltűnőek ezek a " tanult " viselkedések. Másoknak természetes egy nevetés, egy sírás ha fáj valami, egy beszélgetés vagy akár egy simogatás is is. Nekik ez viszont rengeteg tanulásba telik.
Viszont mivel náluk ez nem természetes hanem " tanult ", ezért sokszor túlzásba viszik, pedig csak próbálnak megfelelni az embereknek.
Dórinak például sokszor a nevetése igen csak túlzott, főként ha viccett mondanak neki és tudja ezt várják el tűle. Ő ugyanis nem érti a vicceket, de mégis próbál megfelelni az embereknek. Akkor is próbál megfelelni mikor fénykép készül róla, valahogy annyira próbál mosolyogni, hogy sehogy se jön össze, túlzásba viszi és inkább olyankor lehet fotózni mikor nem figyel.
Csillánál ugyan ez a helyzet, hall valakit nevetni, és ő is fel nevet, de hallani hogy csak azért mert más is ezt teszi.
Dórinál a sírás sem természetes, igen apró karcolásokat is katasztrófaként él meg, és kiborul, de mikor nagyon megüti magát fel sem tűnik neki, mert nincs fájdalom érzete. Magyarán nem tudja mikor melyiket kéne reagálnia, ezt is csak eltanulta.
Csilla mikor beüti valamiét nagyon erősen többnyire észre sem veszi, mivel neki sincs fájdalom érzete. De néha viszont elkezd sírni és kér rá puszit, amivel nem is lenne gond, csak hogy nem oda kér puszit ahol megütötte. Ekkor azért halkan megjegyzem, amúgy a másik lábadat ütötted be, és ekkor gyorsan észbe kap és a másik lábát teszi elém, hogy tényleg.
A beszéd jelenleg is tanulás alatt van Dórinál, de nekünk kell oda figyelni, hogy ha rosszul mond valamit nem szabad ráhagyni. Sokszor ki kell javítani ahhoz, hogy elérjük nála azt hogy a jó rögzüljön benne.
Csilla napokban próbálta Dóri haját simogatni és hát az minden volt csak nem simogatás. Folyton belegubancolódott Csilla keze Dóri hajába, ekkor sokat mondtam neki finoman és óvatosan, és a vége felé már egészen hasonlított egy simogatáshoz.
Ezeken kívül persze nagyon sok tanult viselkedésük van, de talán ezek a legfeltűnőbbek.