Autista gyermekekkel élni

Dóri nagyon nehezen dolgozza fel a változásokat, ha ott vagyok persze könnyebben tudok segíteni, de azért az iskolában történteknél is próbálkozom.
Mikor végez az iskolából rögtön kérdezgetem mi történt vele az nap, milyen napja volt. Elkezd mesélni, de többnyire csak másnap mondja el a fontos dolgokat amik aggasztják. Ilyenkor mindig először megkérdezem, hogy ezt már említette Mónika néninek és Kati néninek. Többnyire a válasz az, hogy még nem. Ilyenkor megnyugtatom, hogy ha bemegyünk akkor oda megyek vele és megbeszéljük velük. Emellett kihangsúlyozom neki, hogy csak akkor tudok én vagy ők segíteni ha szól, hogy mi a probléma.
Szerencsére a tanárok igen megértőek mindent meglehet velük beszélni és nem csak bólogatnak, hanem tényleg érdeklik és segítenek a probléma megoldásában.
Például ilyen változás az új ülésrend, az hogy egyik nap barátja valaki másik nap meg nem nagyon játszik vele. Persze nem lehet a barátságokat erőltetni, de mondtam Dórinak most jön egy hosszabb szünet aztán lehet megint barátok lesztek. Ettől megnyugodott és egyetértett, hogy tényleg ez is lehet.
Ha mégsem mondja el Dóri elsőre mi bántja, akkor is lehet rajta látni. Ilyenkor mondom neki hogy beszéljük meg hátha tudok segíteni, és kis győzködéssel többnyire sírva mondja el mi bántja.
Például legutóbb, hogy a logopédus elment és más lesz helyette. Megnyugtattam, hogy aki jön az is biztos kedves lesz, mert csak kedves emberek vannak itt. A logopédus meg csak helyettesíti a régit, mert ő sokáig nem fog tudni jönni.