Autista gyermekekkel élni

Úgy döntöttünk a nyár elején, hogy megpróbálkozunk egy kutyussal kifejezetten terápiás jelleggel hátha segít a lányoknak.
Dórinál és Csillánál is nagyon érintett a szociális oldal és a kommunikáció is. Ezért úgy gondoltuk hátha a kutyus segít ebben.
Mondjuk úgy hogy reméltük a kutyus segít a játékban is, hátha vele kialakítanak olyan kapcsolatot. Eléggé játékos kutyus volt, de nekik nem sikerült megtanítani hogyan is működik az együtt játszás. Például gurítsd a kutyusnak a labdát, a kedvenc nyusziját ide oda húzogatása. Persze mindig ott voltam mutattam mit is kéne csinálni, és ezt csináld te is mondtam nekik. Ők próbálták is, de valahogy mégsem nem sikerült úgy ahogy szerették volna.
Emellett próbáltuk az érzelmek kifejezésére is, úgy mint óvatosan simogasd meg, nem szabad olyan erősen ölelni, figyelj mikor játszol nehogy megüsd a kutyust.
Végső soron ahogy telt az idő egyre inkább nem játszottak vele, pedig nagyon szerették, csak nem tudták kimutatni felé. Aztán mikor a kutyus próbálta őket játékba hívni attól kiakadtak, mivel óvatosan harapdálta őket a kutyus, jobban mondva például a zokniját húzgálta. De ők nem mindig fogadják jól az érintéseket, és a közeledést. Emellett úgy tekintettek rá is minden játékra először örülnek neki aztán egyre jobban nem szeretnének foglalkozni vele,  csak hát a kutyust nem lehet felrakni a polcra vagy bezárni a szekrénybe ahogy a játékokkal szokták.
A kutyus így nem sok ideg volt nálunk, csak a nyárra, mert jobbnak láttam egy kedves barátomnak oda adni, ott kertben tud szaladgálni, és a lányoknak is nyugalom kell.
Bár Dóri nagyon kiakadt, de ő is tudja jó helyre került a kutyus, másnap már meg sem említette a kutyust. Azóta meg talán kétszer hozta szóba, hogy hiányzik neki. Csilla azóta is szereti a kutyusokat, az utcán mindig izgalomba jön ha meglát egyet. Viszont ha ugat a kutya akkor ő megmorogja.