Autista gyermekekkel élni

Csilla bár még nem beszél, de ettől még nagyon jól megértem mit akar. Nagyon ritka az az eset mikor nem tudom mi jár a fejében, de ilyenkor ez zavarja is őt és kiborul.
Ő egy " normális " babához képest mindig is más volt, de Dórihoz képest teljesen ugyan olyan. Szóval csak nézőpont kérdése, mert nekem ők a normálisak. Én sokkal inkább kis embereknek tekintettem őket mint babának.
" Normális baba" 6 hónapos kora körül fordul meg, ő meg már 5 hónapos kora óta kapaszkodva állt és ment. ( Ez Dórira is igaz volt. )
Csilla olyan mint egy kis artista, 9 hónaposan már libikókára állva egyensúlyozott, és olyan 1 éves kora óta bukfencezik, mára már magától bemászik a nyakamba, szeret rajtam tekeregni. Szeret az asztalra ülni a konyhában, és mikor például főzünk akkor onnét átugrik ránk.
Imád az ablakba felmászni és ott nézelődni, többnyire a radijátorra áll rá és az sem zavarja, hogy az meleg.Viszont roppantul zavarja Csillát mikor kinyitjuk a konyhában az ablakot, ekkor rögtön mutogatja, hogy csukjuk be. Persze néha nem lehet úgy ahogy ő akarja, mert mondjuk már annyira teli van gőzzel a konyha, hogy muszáj kinyitni. Ilyenkor próbálom elmagyarázni neki, hogy csak egy kicsit nyitom ki, de mindjárt becsukom.
Szeret a kamrába elbújni, ott sok időt eltölt. pakolászik, megfigyel, hagymát pucol.
Azért vannak nehezen kezelhető dolgai is.
Ő sosem szerette a ruhát, mindig levetkőzik. 6-7 hónaposan már magától levette a ruháit, ez itthon annyira nem probléma, de mikor elmegyünk valahová ott sokkal inkább.
Vagy például mikor ok nélkül megharap valakit, ilyenkor mondom neki mennyire fáj, szomorú arcot mutatok és felszólítom, hogy kérjen bocsánatot ( ez a puszi és ölelés ). Másik példa mikor öltöztetés közben, elkezd rugdosni ( bár nem csak öltöztetés közben csinálja. ). Ilyenkor mondogatom neki hogy óvatosan, és megint bocsánatot kell kérnie.
Mikor bánt valakit akkor látszik rajta, hogy nem érti mi fáj nekünk, miért vagyunk szomorúak tőle. Hisz neki nem fáj, ő nem érzi. Még is tanítani lehet neki az együtt érzést, azt ha bánt valakit akkor bocsánatot kell kérnie.
Az is nehezen kezelhető ha egy könyvet apró darabokra tép, és ezt nem azért csinálja mert rosszat akar. Ilyenkor mintha kissé belemerülne ahogy tépődik a lap. De ezek a tépkedések igazak, újságokra színezőre és még a tapétára is. Ilyenkor mondom neki, hogy nem szabad, és a tapétát egyszerű papír ragasztóval visszaragasztom.
Sokszor dobál kisebb és nagyobb tárgyakat egyaránt. Például az üvegét, ennivalóját és a motorját is.
Nagyon szereti fel és le kapcsolgatni a lámpát, szereti nézni a fényét.
Próbálok mindent elmagyarázni neki és Dórinak is , és megindokolni mit szabad és mit nem, és azt is elmondom miért. Mert tudom, hogy annak ellenére hogy nem beszél Csilla megérti amit mondok. Lehet hogy nem elsőre, másodikra vagy századik alkalomra fogja helyesen csinálni, de muszáj újra és újra elmondani nekik. Hisz így tanulják meg. Nem lehet úgy hozzájuk állni, hogy ezt úgy sem érti hisz már mondtam neki. Ők nagyon is értik de még is újra és újra emlékeztetni kell rájuk.