Autista gyermekekkel élni

Már nagyon vártam, kíváncsi voltam mit fog szólni hozzá Csilla és most januárban megkezdtük a fejlesztést. Immáron két fejlesztő órán vagyunk túl, de kezdem az elején.
Első alkalommal, Csilla kimondottan fegyelmezett és figyelmes volt. Követte a feladatokat, kitartóan csinálta és nem hagyta félben, még a feladatok végekor szépen helyére is tette a játékot, és csak utána kezdett bele új feladatba.
A feladatok nem mindig a korának való volt, hanem  inkább a nagyobbaknak való feladatok,de főként a puzzle kötötte le őt.
Volt fa puzzle állatokkal amit nagyon ügyesen csinált, de mikor szétjött akkor nagyon zavarta, és újra össze rakta. Elrakásnál a fejlesztő megnevezte milyen állatot kér, de ő nem igazán azokat akarta adni.
Volt olyan feladat hogy egy dobozt 3 részre osztottak, virágos, pöttyös és csíkos. Ezeken a részeken volt egy-egy lyuk amibe kindertojásokat kellett bedobni. Csíkosat a csíkosba, pöttyöset a pöttyösbe és virágosat a virágosba. Neki leginkább az tetszett neki mikor rossz helyre tette, hogy utána kivehesse. Meg még az tetszett neki benne, mikor kicselezte a fejlesztőt és direkt gyorsan rossz helyre dobta.
Volt olyan hogy állatok voltak félbe vágva, és meg kellett találni a párját. Ez azért nem tetszett neki mert a felület sima volt és nem volt olyan kapcsolat, mint a puzzle-ban. Ezért össze vissza csúszkáltak, ami nagyon zavarta.
A fejlesztőnk nagyon kedves és megértő, és nagyon örültem annak hogy hagyta Csillát az őt érdeklő feladatokkal is foglalkozni, még ha  nem is az ő korának szóltak. 
Például mikor puzzle formában kép sorozatot kellett összeállítani. Ilyen volt, hogy egyik képen pék szerepelt, másikon kenyér amikor kemencébe került, harmadikon pedig mikor már kész a kenyér.
Ez a feladat nagyon tetszett neki.
Általában ha rá van erőltetve egy-egy feladat ami a korának való lenne akkor kiakad, mert egy cseppet sem érdekli, és úgy érzi hogy ez neki rossz.
A fejlesztés végére azért kezdett bepörögni, talán mert még oly sok mindent ki szeretett volna próbálni, de sajnos nem volt rá már idő.
A második fejlesztés 2 nappal később volt. Csilla itthon többnyire pelusban van, mert nem szereti a ruhát, és mikor megkérdeztem tőle szeretne-e menni a nénihez játszani, akkor gyorsan mutatta, hogy kell neki ruha, tehát menjünk.
Oda felé a kezemben ült és mutatta hol kell kanyarodni, merre menjünk.
Sajnos kicsit korábban értünk oda ( 30 perccel ), ő meg rögtön beszeretett volna menni, mert emlékezett melyik teremben voltunk. Míg kint várakoztunk addig rajtam mászkált, hol a vállamra állt és onnét ugrált le, hol csak a kezemben tekeredett, de egészen csendben kivárta az a fél órát.
Mikor bemehetett akkor nagyon örült. Első feladat az volt, hogy volt több cső és a cső alján volt egy vékony részen valamilyen szín, ezekre a csövekre a megfelelő színű csőre megfelelő színű karikát kellett tenni. Leginkább kiválogatott egy színt gyorsan helyére rakta aztán jött a következő.
Utána ilyen mágneses táblán volt két baba és a mágneses ruhákat rájuk kellett tenni. Először puzzle-ként kezelte és próbálta egymás mellé illeszteni, de aztán rájött hogy ez nem puzzle, és egészen hosszabb időn keresztül lekötötte a babák fel-le öltöztetése.
Ezután a kölyök állatokat és a felnőtt állatokat kellett össze párosítani, puzzle formában. Ez nagyon tetszett neki, csak az zavarta, hogy nem volt elég hely az asztalon, hogy mind oda férjen a sorba. Ennek a feladatnak eltevésekor, nagyon ügyelt, hogy a kutyus legyen legfelül.
ezután következett egy műanyag tábla amiből kis púpok álltak ki és a tábla alá kellett tenni egy képet ami jelölte hova milyen színű darabot kell tenni. ( leginkább a legóhoz tudom hasonlítani ) Itt sokszor tesztelte, hogy mit reagálunk mikor rossz helyre teszi, de aztán mielőtt befejezte volna, gyorsan leszedte. Szóval ez a feladat nem annyira tetszett neki.
A végén egy gombát kellett kifesteni, itt ugye bár a maszatosság nem nagyon szokott neki tetszeni, de a fejlesztő mondta pötty, és az ujját rányomta. Ez a pötty szó annyira tetszett neki, hogy ő is próbálta utánozni a hangot és az ujj nyomást is. De közben törölgetni kellett a kezecskéjét. A gombát meg szinte teljesen kifestette.
Mikor vissza jöttünk a kézmosásból, akkor még gyorsan levett egy játékot. Képek párját megtalálni, olyan hogy mindegyik képen emberek voltak vagy elölről mutatva vagy hátulról mutatva, és magától elkezdte párosítani melyik kép melyikhez tartozik.
Szóval a fejlesztésekről csak jól tudok nyilatkozni, és nagyon örülök, hogy ilyen kedves és megértő fejlesztőnk van.