Autista gyermekekkel élni

Eléggé gyakori jelenségnek mondható, hogy Autizmussal élő gyermekek túlságosan ragaszkodnak a tárgyakhoz és ilyenkor az új dolgokat el is utasítják. 
Nekem Dórinál és Csillánál is jelen van ez a viselkedés, de még is mindig próbálom nekik megmutatni az új dolgokat/tárgyakat. Hátha egyszer kedvet kapnak a váltásra.

Csilla 18 hónapos koráig semmilyen folyadékot nem ivott csak anyatejet. A cumisüveget kezdetektől elutasította és 18 hónaposan már nem próbáltam ismételten a cumisüveggel, viszont sok más helyettesítő eszközt kipróbáltam pl.: pohár, itatópohár, üvegek ( többféle sport kupakos ), szívószál, kulacs...aztán megtaláltam azt az eszközt amit szívesen használt,a kubu-s üveget.
Az eszközválasztást próbáltam úgy alakítani, hogy ugyebár mikor anyatejes akkor van egy fajta ivási formája és az eszközt igazítottam a már meglévő tudáshoz. Tehát a szájának legyen kényelmes és ne kelljen se túlságosan szívnia ( sok sport kupakosnál kevés siker élménye volt ) és ne is ömöljön rá ( itatópohár ás pohár ).
Ezután babavizet ivott, de úgy 5-6 hónap múlva sikerült rávennem az almalére. Azóta csak azt iszik, de többször is megpróbáltam eszközt váltani, hogy ne csak kubu-s üvegből igyon.

A szívószál bevezetése az úgy történt, hogy mivel nem tudta azt értelmezni, hogy szívja így más módszert találtam neki. A szájához tettem a szívószálat és mondtam neki puszi, ekkor csücsörített és a levegő mozgott, a szívószálban megindult az inni való és ő így iszik a szívószállal. Neki nem azt kell mondani szívjad, hanem azt puszi. Viszont a lényeg az, hogy más eszközt használ. Majd a kubu-s üveghez vissza tért.

Itatópohár megtanításához nagy szerepet játszott a kutya imádata. Találtam egy kutyusos itatópoharat az IKEA áruházban, majd az előbb megtanított szívószálas trükkel ezt is tudja használni. Egyszerűen csak puszi és közben kicsit döntjük a poharat. Ebből már egyedül is tud inni, de a kubu-s üveget mégsem tudja elhagyni.

Bár ezek jók mert másból is tud inni, de mégsem használja, mert annyira kötődik a megszokott kubu-s üvegéhez.

Étkezésben Dórinál és Csillánál is vannak gondok. Dórinál próbálom átnevezni az ételeket pl.: kígyó uborka ( kígyó rossz ) = vitaminos uborka ( vitamin az jó, mert egészséges ), májkrém = olyan íze és illata mint melegszendvicsnek ( csak konzerves májkrém a hasonlóság miatt ), töpörtyű = finom húsi ( Egyszer házilag készítettem és nem tudta mi van a lábosban, csak az illatát érezte. Mikor kész lett akkor látta én meg mondtam húsi és megsózhatta magának, ami még finomabbá tette neki. )
Csilla csak könnyen rághatót eszik, ez kis ügyességgel megoldható.Jól átfőtt ételek, apróra csipkedett húsi. Viszont nem akar kanállal enni, csak kézzel, de a koszt meg nem szereti. Szóval konyharuha bekészítve neki és evés közben sokszor kézmosás. Amit meg nem eszik meg, mert mondjuk nem akarja összekoszolni a kezét, arra azt találtam ki, hogy úgy csinálok mintha magamnak szednék és mivel ő azt az elvet vallja, hogy " A másiké mindig finomabb." Ezért az én tányéromból olyat is megeszik amit az övéből nem , például sült csirke combot csipegettem a szájába a napokban. 

A ruhákkal hasonlóképpen nehéz a helyzet, mert mindketten nagyon ragaszkodnak a már megszokott ruhákhoz.
Ezért leginkább ugyan azok a ruhák váltakoznak rajtuk, én meg sűrűn mosok. Viszont nem lehetetlen új ruhát adni nekik. 
Csillánál ha kutyusos akkor az nagy segítség, de fontos neki az hogy kényelmes és puha legyen. Ő nagyon érzékeny a ruhákra és azok anyagaira.
Dórinál is sok szempont van. Ő nem szereti a gombokat, de ez persze nem azt jelenti, hogy nincsen gombos ruhája. Mert ha olyan a ruha, hogy nem kell ki be gombolni és csak úgy ki tud belőle bújni akkor már maradhat is a gomb. Azt sem szereti ha a hasához nagyon hozzá ér a ruha, viszont lehetetlen megoldani, hogy egyáltalán ne érjen hozzá, de vannak amik könnyítenek neki. Például ha a nadrág derékban kicsit rugalmasabb, ha a szoknyák kicsit lazábbak ( egybe ruha esetén ), ha a szoknya nem ér annyira fel a hasra, hanem has alatti részen megmarad...
A ruha anyaga persze nála is fontos, mert a nejlonosat nem szereti, sem a kötöttet. Neki is a puha viszonylag lazább és rugalmasabb ruhák amik elnyerik tetszését.

Akár egész nap képes Csilla ugyan azt a mesét nézni vagy velünk nézetni, mert ő oda sem néz csak az kell neki, hogy a háttérben menjen, amiben Dóri régen pont ugyan így csinált viszont mára már ez nála nem így van.
Csillánál meg mindig megpróbálom hátha valami újat is megnézne ami eleinte síráshoz vezet, de aztán van néha olyan is mikor sikerül új mesét megnézetnem vele. Persze később megint a régi mese kell neki, de a kis sikereknek is örülni kell.

Dóri képes egy elhasznált vagy elromlott tárgyat is megsiratni és kiborul az elvesztésük miatt. Ilyenkor minden esetben elmagyarázom neki, hogy azért kell mondjuk lecserélni a mosógépet, mert már öreg volt és elromlott. Persze mondja, hogy ezeket tudja, de ő azt szereti és hiányozni fog neki. Én meg megmagyarázom neki, hogy az csak egy tárgy az nem olyan fontos, abból még sok van és ha elromlik akkor másik kell.
Ami fontos az hogy együtt legyünk, mert minket akik szeretjük egymást belőlünk csak egy van és nem lehet lecserélni.
Erre mindig megnyugszik és belátja tényleg igazam van és nem a tárgyak a legfontosabbak hanem azok akiket szeretünk.