Autista gyermekekkel élni

Ugye bár Minden éremnek két oldala van, és a mellett hogy Csilla most fejlődő korszakban van, amellett neki is megvannak a saját problémái.

Kezdjük egy nagyon egyszerű gondjával, mint az öltözködés.
Volt olyan, hogy ő maga is segédkezett felöltözni, vagy akár egyedül felvett egy-egy ruhát. Most viszont egyáltalán nem segít, sőt dührohamot kap az öltözködéskor. Persze ha ezt nyilvános helyen teszi akkor érdekesen néz ki, hogy ő ordít, próbálja kitekerni magát én meg közben próbálom felöltöztetni. Aztán ha sikerül felöltöztetnem akkor a ruhával megbékél mikor már elindulunk.

Viszont itt el is érkeztünk az ő másik problémájához. Egyszerűen ideges lesz és ugyan úgy dührohamot kap mikor el kell valahonnan indulni. Persze mikor már látja hogy megyünk akkor kis idővel rá megnyugszik. De ez van hogy eltart pár percig hisz Dórinak is segíteni kell öltözködni, addig közben nyugtatom szóval Csillát, hogy csak pár perc és indulunk. Amit mondjuk szerintem meg se hall, annyira kiborul, de amikor abbahagyja akkor meg olyan túl nyugodt.
Semmire sem reagál, ha szólok vagy megsimogatom akkor is csak néz maga elé. Olyan mintha teljesen ki lenne kapcsolva. Aztán mikor megszűnik ez a kikapcsolt állapot akkor újra a mosolygós kedves Csilla van már jelen.

A boltokba nem  lehet vele bemenni, mert akkor fő látványosságként ő lesz a középpontban. Ugyanis mikor bemegyünk egy boltba, akkor ugyan úgy dührohamot kap, hiába beszélek hozzá, hiába simogatom ő semmire sem reagál míg ki nem érünk a boltból. 
Tegnap például cipőt kellett venni Dórinak, de ő úgy kiborult, kiabált, sikított és hol erősen befogta a fülét hol pedig ütögette, így aztán szép kis közönséget toborzott. Persze mindenki csak tisztes távolságból beszélte ki és figyelte mi is történik. Aztán mikor kezdett megnyugodni akkor egy idős néni hozzá szólt, ő meg erre még inkább felhúzta magát.
Mikor kijöttünk az épületből akkor ismét mosolygott és már önmaga volt.

Akik ismerősök barátok azoknak mondjuk meg tudom magyarázni, hogy bocsi de csak azért nyalt meg mert épp azt mondaná szeret. Mert nagyon sok mindenkit megnyal, de mostanában nem csak embereket nyaldos, hanem tárgyakat is. Úgy mint például bevásárló kocsi, ablak, ruha... szóval szinte válogatás nélkül.

Ugyan úgy a szaglászással is így állunk, mert válogatás nélkül megszagol embert, tárgyat, élelmiszert és ami csak épp eszébe jut. 

Az hogy a szaglászást és nyaldosást mi alapján kategorizálja, azt nem tudom. Még nem jöttem rá hogy mi alapján dönti el hogy mit nyal meg és mit szagol meg és miket nem.

A harapás is probléma nála, mert bár hiába tudom, hogy ő szeretetből harap. Viszont attól még igen csak fáj, hisz teljes erejéből megharap.

Ugyan így teljes erőből ölel meg, ami inkább fojtogatásnak számít már, de próbálom megtanítani neki, hogy ez így nem jó és finomabban.

A felnőttekkel túlságosan is barátságos, mert vad idegen embereknek megfogja a kezét és vinné őket magával.
Amire persze sokszor csak meglepődés a válasz a felnőttektől, hogy nem tudják mire vélni ezt a nagy közvetlenséget.
A gyerekekkel meg pont az ellenkezője, őket vagy elkerüli vagy úgy csinál mintha ott se lennének.

Étkezéssel kapcsolatosan is van mit még fejlődnie és nem csak az ételek bővítése a cél, hanem hogy elfogadja akkor is ha az épp nem tökéletes. Mondjuk ha kis darab hiányzik egy sajtostallérból, kekszből vagy az inni valójából attól még az nem rossz.
Illetve próbálom még vissza szoktatni a kanálra is, de egyenlőre csak eldobja vagy ütögeti vele az asztalt.

Szóval mint minden autizmussal élőnek neki is megvannak a saját gondjai, de próbálok nem a hibáira koncentrálni. Mert persze van mit még fejleszteni és csiszolgatni rajta, de ha azokat a dolgokat nézzük mik azok amik jól mennek neki, akkor az szerintem sokkal jobb.
Amivel persze nem azt mondom, hogy a problémáit a szőnyeg alá kéne söpörni, hisz akkor ha nem foglalkozunk velük az nagy vissza esést okozna.
Viszont a fejlődő részt még inkább kell erősíteni, hisz van rá érdeklődése.

Sokszor nem tudom eldönteni melyik a jobb, hogy ha nem látszik a gyereken az autizmus és " normális " gyereknek tűnik, közben pedig sok gondja van és mikor kitör belőle egyik pillanatról a másikra akkor mindenki furán néz. Majd össze súgnak értetlenül " vajon mi történt azzal a szép kislánnyal" 
Vagy az a jobb ha első látásra látni egy gyereken, hogy autizmusa van mert annyira szembetűnő a viselkedési eltérése.

Én a hibáikat csiszolgatni próbálom az előnyeiket meg erősíteni és így remélem, hogy majd mindent sikerül nekik megtanítanom. Meg pont az a cél, hogy minél inkább ne látszódjon rajtuk a probléma, hisz akkor később talán könnyebb lesz nekik.

 Mindenesetre én így szeretem a Csillát és Dórit is, nekem ők így tökéletesek!