Autista gyermekekkel élni

Mi a furcsa és mi a normális?  Ez csak viszonyítás kérdése szerintem.
Ami egy " normális " gyereknél megvan és természetes, az egy autizmussal élő gyereknek furcsa és sokszor elfogadhatatlan.
Mint például mások bántása, az emberi gonoszság, a környezet szennyezése, a barátok fél percenként való változtatása, szabályok megszegése ( Akár egy piroson való átkelés. )

Ami meg egy autizmussal élő gyermeknek normális, az meg a " normális " gyereknek furcsa.
Mint például mindenre való rácsodálkozás. Dóri minden nap mikor iskolába megyünk akkor megcsodálja a harmat cseppeket, a virágokat, a madarak énekét...
Dóri és Csilla is szabályfüggő, Dóri próbálja másokkal is betartatni a szabályt ami persze nem mindig sikerül.
Viszont ő csak jót akar és olyan szabályokat akar betartatni amit szerinte mindenkire vonatkozik és be nem tartásuk esetleg veszélyes. Mint például piroson való átkelés.
A környezetünk tisztán tartása, Dóri és Csilla is minden szemetet a kukába dob és sokszor nem érti Dóri miért szennyezik az emberek a környezetüket.

Mindenkivel próbálnak jóban lenni és megbocsátani azt ha bántották őket. 
Ők nem tesznek különbséget ember és ember között, ők nem mások hibáját látják hanem a pozitívumait.

Ezt egy reggel történt példa is nagyon jól mutatja. Reggel a parkon át mentünk ahol csupa szép zöld fa és sok virág van. Majd Dóri megszólal? " Milyen szép zöld fa. " Én megkérdeztem melyikre gondol, és ő arra az egyre mutatott amelyiknek a felén volt csak levél a másik fele meg teljesen üres volt. Ő nem a fa hibáját látta, hanem csak a szépségét és bár ez az egyetlen fa volt az amelyik félig kopasz volt. Számára még is ez volt a legtökéletesebb.




Bár Csilla nem szereti a gyerekeket, de nem olyan rég mikor kivizsgáláson várakozott, akkor jött egy nagyon súlyosan sérült kisfiú az anyukájával és oda ültek a játszó részbe. Csilla pedig oda adta a kisfiúnak a játékot. Ő valahogy megérezte, hogy a kisfiúnak nagyobb szüksége van rá. És hiába nem szereti a gyerekeket, valahogy őt nem kergette el maga mellől, nem bántotta és a fejlesztésen a gyerekeket sem bántja.
Lehet nem is a gyerekekkel van baja, hanem a hozzá állásukkal? Hisz ugyan akkor mikor ott volt a kisfiú, akkor másik kisfiú meg kislány is volt ott, de őket kerülte nem engedte maga közelébe. Aztán mikor pár pillanatra oda mentek hozzá akkor csak a játékot vették el tőle. Csak úgy kivették a kezéből minden kérés nélkül, megmutatván hogy nekik ezt lehet. A játékot pár perccel később le is tették messzebb, aztán mikor meglátták Csillát a játék felé menet, akkor oda szaladtak és megint elvették... 
Csilla és Dóri valahogy jobban megérzik az embereket, hogy milyenek is.

Ők nem azt mondják akkor leszel a barátom ha megteszed ezt vagy azt. Úgy mint minden "normális" gyerek.
Ők önzetlenül mindenkinek segítenek és mindenkit szeretnek.
Dóri ha veszekedés van akkor szalad és kibékíti az embereket, ha valakit bántanak akkor megvédi, még akkor is ha őt előtte már bántotta az az illető akit megvéd. Mivel ők nem tűrik a bántásokat, az igazságtalanságot és emberi gonoszságot. Saját magát viszont egyáltalán nem tudja megvédeni.

Persze az autizmussal élő gyermekeknek vannak sajátos viselkedési formájuk, de őket így kell elfogadni ahogy vannak. Ők ami más számára normális, nekik azt meg kell tanulni és ilyenkor nem a tananyagra gondolok. Hanem olyan hétköznapi dolgokra, mint például fájdalom jelzése, veszély megtanulása,mások  szembe nézés, nevetés, napszakok megtanulása, éhség érzés jelzése és számos ilyen hétköznapi dolgot nekik meg kell tanítani. 
Ők ezért egy életen át tanulnak és ez a tanult viselkedés sokszor " túlzott" viselkedési formát eredményez.  Ez a "túlzott" viselkedés pedig azért van, mert próbálnak mások számára megfelelni és beilleszkedni, hogy őket is "normális" emberként lássák. Még akkor is ha sok gondjuk van, azt ők próbálják álcázni és attól mert valakiről nem lehet elsőre megmondani az autizmust az nem azt jelenti, hogy nincs is autizmusa.

Ezek az autizmussal élő gyerekek akik ilyen jól álcázzák magukat, hogy nem látni rajtuk a tüneteket. Nagyon összpontosítanak minden  pillanatban, hogy nehogy meglássák mások azt amiben ők mások. 
Mert mikor véletlenül előbukkan egy-egy jel a másságukra, akkor sokszor furcsán néznek rá, kinevetik vagy csúfolják őket a gyerekek.
A felnőttek meg csak annyit mondanak szegény gyerek, pedig olyan szép és okosnak tűnik...
Ez igaz szépek és okosak, de nem kell sajnálni őket, mert ők ugyanúgy emberek csak épp ők különlegesek.

Dóri volt mikor megkérdezte" Miért vagyok furcsa? " és mikor mondtam neki, hogy ő nem furcsa hanem különleges, akkor elmosolyodott és sokkal jobban érezte magát.

A gyerekeknek is fontos és a szülőknek is fontos, hogy ne úgy tekintsünk egy autizmussal élő gyerekre, hogy furcsa, hanem úgy hogy különleges. Mert bár csak egy szó, de másképpen hat a gyerekre és felnőttre egyaránt.

Tehát mi is a furcsa és ki normális?
Ilyenkor azt is kérdezhetnénk, hogy ki szemén át nézzük a kérdést.

Az átlag ember szemével?
Mert akkor a normális a  nagy többség, a megszokott és elfogadott.
Ez viszont nem azt jelenti, hogy ők jobbak lennének!
Szerintük a furcsa az aki kicsit is eltér egy " normális " gyerek viselkedésétől.

Ha az én szememmel nézzük, akkor a furcsa az aki különleges, más gondolkozású, egyedi és ők nem rosszabbak a normálisnál. Sőt számomra kifejezetten sokkal többet érnek!
Ők igazi tiszta szívű emberek.

Nekem Dóri és Csilla a normálisak és attól mert ők másak még nem látom őket furcsának.
Számomra ők sokkal inkább különlegesek!
Látom minden nap a harcaikat, a nehézségeiket és példaértékű a kitartásuk, a szemléletük és a folyamatos tanulásuk.