Autista gyermekekkel élni

Bér Csilla igencsak mozgékony baba volt már a kezdetektől, hiszen 5 hónaposan már állt és kapaszkodva ment, majd 9 hónaposan már szaladt. Azóta  is igen csak nagy mozgás igénye van, viszont az utcán való közlekedés az már többször is vissza esett nála. Sokszor annyira, hogy hónapokig egy lépést sem tett az utcán.

Első ilyen visszaesés novembertől áprilisig tartott, leginkább a rossz idő és túlzott tisztaságmániával tudtam összekötni azt, hogy nem akar utcán menni. Novembertől januárig eléggé sokat próbálkoztam, de egy lépést sem ment. Így kézben vittem, majd beláttam muszáj venni neki egy babakocsit. Így januárban kapott egy babakocsit és abban szívesen közlekedett. Majd áprilisban jött nála egy fejlődő korszak. Ekkor igen csak jó idő volt és a babkocsit is elhagyta, amit reméltem úgy marad majd, de nem így lett. Megint jött a rossz idő és 1 hónap után ismételten a babkocsit kérte.

Ilyenkor persze volt aki mondta: "Tegyem csak le és induljak el, majd jön ő utánam. Meg miért hagyom hogy a gyerek döntsön, én vagyok a felnőtt. Ha nem viszem el a babakocsit akkor nem is fogja használni." De itt ezzel csak az a probléma, hogy ez egyáltalán nem így van.

Aki nincs ilyen helyzetben az nem tudja elképzelni és tanácsokat könnyebb adni, mint hogy megvalósítsuk. Mondanám azt is hogy jobb volna ha olyan szakemberek lennének akiknek van ilyen gyermeke, vagy legalább pár hétig lakjanak együtt egy autista gyerekkel, még mielőtt könnyelműen mondanának dolgokat. Mert lehet elméletileg működik, mert ez van a könyvekben leírva. De a valóságot ez nem fedi és esetleg ami egyik autizmussal élőnél működik az a másiknál nem működik, mivel ők teljesen egyediek!

Nekik saját akaratuk van és ugyan úgy teljes emberek! Ezért igen is figyelembe kell venni mit akarnak.

Most Július vége óta újra közlekedik az utcán és saját akaratából! Így szívesen megy és már több sétán is túl vagyunk, meg egy esős napon. Bár mikor elkezdett esni felkérte magát a kezembe, de akkor is nagyon ügyes!
Ezen felül a Budai Várba is kirándult és kimondottan ügyes volt akkor is.







Persze vannak pillanatok mikor kiborul, de akkor felveszem és arrébb viszem, ha úgy látom elmúlt már ami zavarja akkor ismételten leteszem sétálni. Tudom azt is, hogy a bevásárló helyek teljesen kiborítják, de majd szép lassan azt is megszokja talán.A közlekedésben nagy kihívás még a régi fajta buszok, mert mikor felszállunk akkor annak a hangja teljesen megzavarj.

Ilyenkor általában magához húz és amíg le nem szállunk semmire sem reagál. Viszont a villamos az nagyon tetszett neki, mikor kirándulni mentünk.



Egyenlőre próbálok inkább sétálgatni és szép lassan haladni, úgy amilyen tempó neki megfelel. Mert tudja mit akar, csak még nem tudja kimondani. Viszont szavak nélkül is meglehet érteni őket, csak akarni kell és egyenlő félként kell kezelni.