Autista gyermekekkel élni

Sokan el sem tudják képzelni milyen az mikor egyszerre két kis gyermekkel kell utazni, úgy hogy közben az egyik pánikrohamot kap a másik meg dührohamot. A kiváltó ok pedig mindkettőnél az autizmus.

Amikor csak tehetem inkább sétálok velük. Nem számít sem eső, sem hideg, sem más időjárási körülmény. A lényeg hogy minél inkább biztosítani tudjam nekik a nyugodt körülményt. 
Persze esőbe és szélbe sem túl egyszerű sétálni, és nem csak azért mert elázunk. Hanem mert Csilla ideges lesz esőben és nagy szélben. Ilyenkor mindig fekszik, behúzza kis lábait amennyire csak tudja és közben szemből is esernyő védi. Viszont még mindig könnyebb így közlekedni, mint a tömegközlekedés.
Amikor tömeg közlekedéssel megyünk akkor volt hogy le akartak szállítani a buszról, és nem csak az utasok hanem a vezető is. Persze mikor mondtam hogy miért csinálja és ez nem hiszti akkor teljesen megértő lett a vezető, ami a többi utasról nem mondható el. Viszont egy ideje megint babakocsizunk és ez valamelyest csökkentette a dührohamok mértékét.
Tehát amikor tömegközlekedésre kényszerülünk akkor erről a nyugodt körülményről csak ritkán lehet beszélni, ezért számításba veszem mi történhet.

Mindig mikor felszállok egy-egy járműre akkor próbálok úgy állni, hogy védjem őket és elkerüljük náluk ezeket a kitöréseket.
Csillának kicsit könnyebb mióta ismét babakocsit használunk, mert jobban megtudja tartani a saját terét. De a zajt, szagokat és tömeget így sem lehet elkerülni.
Dórinál napról napra erősebb a pánikroham. Ilyenkor keze lába remegni kezd, kissé össze görnyed, szorít engem és próbál pajzsként használni. Sajnos ilyenkor semmire sem reagál, hiába  mondok neki bármit is.
Persze mindkettőt simogatom és közben nyugtatgatom őket, hogy "semmi baj, nemsokára leszállunk", "  nem sokára vége ", " nyugi, itt vagyok és vigyázok rád "...

Persze ezeknek a kitöréseknek az elkerülése nem csak rajtam múlik, hanem a többi utason is.

Ma volt egy találkozónk. Ehhez fél órát kellett utazni oda és ugyan ennyit vissza.
A 3-62 villamoson úgy szoktam megállni, hogy csak a szembelévő ajtóhoz lehet megállni babakocsival mint ahogy felszállunk. Tehát oda teszem Csillát, Dórit meg egy kis sarokba, ami a babakocsi és az ülés között van, én meg oldalasan megállok. Így valamennyire védve vannak.
Viszont még így is sokszor olyan közel mennek hozzájuk, hogy teljesen kiakadnak. Ilyenkor Dórinál elkezdődik a pánikroham Csillánál meg a dühroham. Csilla ezért kiabált és aki közelébe lépett azt próbálta a lábával arrébb tenni. Dóri meg reszketett én meg egyszerre nyugtatgattam őket.

A leszállás pedig meg még rosszabb volt.
Hiába kapaszkodott Dóri a dzsekim aljába hátul,  mert mindenki annyira siet, hogy még lökdösték is...arról persze nem is beszélve, hogy senki nem segített volna leszállni a babakocsival.
Persze megoldom, már eléggé ügyesen teszem fel egyedül és veszem, le a babakocsit, ami nem egy könnyű darab...

Szóval leszálltunk a villamosról, irány a busz, mert igaz csak 2 megállót kellett menni, de már késésben voltunk a találkozóról.

A buszon persze mindig beállnak a babakocsi helyére és általában többszöri hangos felszólításra sem állnak arrébb. Most nem szóltam rájuk, gondolván másodiknál úgy is leszállunk.
Így azon a kis helyen megálltunk az ajtóban amit hagytak és közben szorosan magamhoz öleltem a Dórit. Első megállónál nem lett volna felszálló. Viszont többen is úgy döntöttek jó móka lenne ha nem a hozzájuk legközelebbi ajtóhoz mennének, hanem ahol állunk.
Így volt hogy egyszerre két oldalról próbáltak arrébb lökni, hiába mondtam, hogy egyszerre csak egy irányból tudom elengedni őket.
Ők teljes felháborodással mondták, hogy miért nem megyünk beljebb, miért állunk meg ott.
Persze mondtam hogy mivel mindenki oda állt ahová a babakocsit kéne betennem, másfelé meg nem tudok, mert a busz folyosóján nem fér el a babakocsi.
Erre tovább lökdösődtek, közben Dóri egyre  rosszabbul lett. Ők meg csak tovább  mondták, " milyen bolond emberek vagyunk " ezt arra hogy ellöktem a kezét a gyerekről. Szegénykém már így is teljesen ki volt. Mikor leszálltak még utánunk szóltak, hogy " a busz nem babakocsi szállításra való. "

Mikor leszálltunk Dóri csak percekkel később reagált arra amit mondtam. Nagyon nehezen nyugodott meg.

Hazafelé megbeszéltük, hogy inkább sétáljunk egy darabig.
Közben eszembe jutott hogy az út egy nagy részét amit a villamossal tennénk meg, azt trolival tudom helyettesíteni. Gondoltam hátha azon kevesebben vannak.

Persze tévedtem, mert mikor felszálltunk még kevesen voltak, de egyre többen lettek és mindenkinek útba voltunk. Egy darabig mondogattam, hogy hát rosszul van a gyerek, meg adtam a " bocs kártyát " is. De mindenki csak morgott, hogy "menjünk a troli végére", meg hogy miért kell itt "szállítani a babakocsit".
A  trolin egy ember volt csak megértő, az ő gyermeke cukorbeteg. A többi aki csak arra jött megszólt, persze nem túl kedves hangnemben.

Egy idő után nem láttam értelmét magyarázkodni. Egyszerűen nincsenek tekintettel másokra, mindenki rohan és gázol át a másikon. Tudom jön a karácsony és egyre nagyobb a tömeg, a rohanó ember.
De legalább egy pillanatra megállhatnának és észrevehetnék magukat, hogy nem csak egy napról szól a karácsony és nem csak aznap kéne kedvesnek lenniük, hanem egész évben.

Nem tudom mi örömüket látják ebben, hogy a szemmel láthatóan reszkető és kissé zavart gyerek előtt még kiabálnak és érzékeltetik, hogy mennyire útban vagyunk.

Mindenképpen mielőbb a jogosítvány megszerzését tűztem ki ezért célul, mert ez így egyre rosszabb nekik.
Még szeptemberben felmerült Csillánál, hogy gyógyszer használata kellene majd, ha nem szűnnek ezek a dührohamok. Szerencsére kevésbé vannak ilyen nagymértékű rohamok közlekedéskor mint szeptemberben voltak, mert babakocsiba került és próbálom minél inkább kerülni a tömegközlekedést, de örökké mégsem lehet babakocsiban.
Dórinál pedig szintén nem szeretnék gyógyszert alkalmazni. Épp értelmű, értelmes és nagyon kedves kislány. Ezért nála is inkább a kiváltó okot próbálom csökkenteni,

Úgy gondolom, ha jogosítványom lenne akkor egyáltalán nem lenne szükség gyógyszerre, ezért is halogatom a gyógyszeradást náluk.

Sajnos fogalmam sincs mikor lesz jogosítványom, de addig is amennyire lehet próbálom kerülni a gyógyszerezést.