Autista gyermekekkel élni

Ezt úgy értem, hogy " a látszat csal " mikor látszólag minden rendben van vele, nevetgél jókedvűnek tűnik, és mindenkinek úgy tűnik boldog a Dóri. Nekem még is egy-egy mozdulatából vagy egy nézéséből mindent elárul, és tudom hogy most nagy a baj.
Mostanában sokat volt Dóri beteg, még is a legutolsó betegségnél nekem furcsa volt, felmerült bennem hogy ez most inkább pszichésen jött elő nála. Ezt úgy értem, hogy valami aggasztja és ő nála betegség formájában jön ki. Ténylegesen fáj szinte görcsöl a hasa, vagy épp a lába annyira fáj, hogy nem tud lábra állni. Nála ilyen pszichés betegségek esetén ezek a legjellemzőbbek.
Például  pénteken karácsonyi ünnepség volt az iskolában. 16 órakor kezdődött, de én meg Csilla már 13:45-re ott voltunk, mert segítettünk előkészíteni a termet, meg Dórit felöltöztetni, meg amiben csak tudtunk segítettünk.
A műsor jól sikerült, Dóri szépen elmondta, a versét, ügyesen táncolt. A végén még maradtunk és csocsóztak a gyerekek. Aztán jött egy pillanat mikor éreztem, hogy nem stimmel, pedig csocsózgatott, de mégis láttam hogy most jobb lesz indulni. És felfelé a lépcsőn már el is kezdett sírdogálni. Kisebb időkre sikerült megnyugtatni, de mikor eljöttünk az iskolából az osztályfőnöke oda súgta menjünk be hozzá szombaton, de még 2 órán keresztül sétáltunk és ő meg sírdogált. Közben kérdezgettem, hogy mi a baj.
Lassacskán összegyűltek a dolgok, például a sok helyváltoztatás. Náluk nincs kötött ülésrend, de még is Dóri úgy érezte azért kell mindig máshol ülni, mert aki mellett ül az nem szeretné, hogy ott üljön, ebből meg azt a következtetést vonta le hogy senki sem szereti, és nem találja magát az osztályban. Erre én megkérdeztem szerinte ki szereti? ő elkezdte sorolni a neveket és 18 nevet tudott felsorolni ( 26 gyerek van az osztályban ), mert sok név hirtelen nem jutott eszébe. Erre mondtam neki, hogy na látod nagyon sokan szeretnek, ő meg tovább sorolta a neveket még más osztályokból is.
Aztán még az is zavarta hogy úgy érezte nem foglalkoznak vele. Dóri próbál mindenkinek megfelelni, próbál mindenki kedvében járni és mindenki szeretni és mikor ő úgy érzi hogy nem kap vissza ezekből, egy idő után annyira nyomasztja, hogy kiborul. Erre megkérdeztem kivel szoktál játszani? Ő meg sorolta a neveket. Mire én, hogy na látod milyen sokan foglalkoznak veled.
Az is zavarja, hogy van egy két gyerek aki egyszer barátja egyszer meg úgy érzi hogy már nem az. Ez pedig nagyon bántja. Erre azt mondtam, hogy most jön egy hosszú szünet aztán lehet megint barátok lesztek.
Az is nagyon bántotta, hogy apukája nem tudott ott lenni az ünnepségen, mert nem engedték el. Jóformán 16. óta 23.-ig csak hajnalban és este találkoztak. Most 24.-én meg csak 14 órára ér haza, és pont előbb borult ki ez miatt, hogy ez mennyire nem igazságos, hogy nem látja már 1 hete és még karácsonykor sincs itt. Sajnos így alakult, a munka idejét nem választhatja meg.
Szombaton mikor bementünk az osztályfőnökéhez akkor is sírdogált, és az osztályfőnöke is ugyan azokat mondta el neki amit én. Még is mikor eljöttünk, kezdett jobban lenni, és azt mondta most már jobb hogy elmondhatta mi bántja az ő lelkét. Szóval talán ez a kis dolog, hogy időt szánt rá az osztályfőnöke, hogy meghallgassa , már ez segítség volt.
Tiszteletem azért az osztályfőnökeinek, hogy ebben a rengeteg, időhöz kötött tennivalójuk között is szántak Dórira időt.