Autista gyermekekkel élni

Dórit mikor valami nyomasztja, aggasztja vagy esetleg tart valamitől akkor hajlamos pszichés betegségek előidézésre. Ő nem tudja, hogy valójában nem beteg, hogy ezt a " betegséget " ő idézte elő. Neki akkor tényleg fáj, leginkább a hasa vagy a végtagjai az érintettek. Sokszor annyira, hogy fel sem tud állni a fájdalomtól. Nekem kell tudni mi az amit a valódi betegség okozza és mi az amit egyfajta pszichés állapot.
Ezt a pszichés betegséget sokszor nagyon nehéz kezelni, hisz pont azért alakul ki mert nem akar róla beszélni, mert magában annyira emésztődik hogy szó szerint belebetegszik. Ez egyfajta védekezés nála hisz ha beteg akkor nem kell az épp adott félelemmel, problémával találkoznia.
Talán a legnehezebb része hogy elkezdjen beszélni róla, mert lehet nekünk nem nagy dolog, vagy éppenséggel olyan dolog aggasztja amit csak rosszul lát, esetleg egy rossz következtetést vont le. Szóval mivel nehezen kezd el róla beszélni így sokszor nehéz megoldani, de előbb vagy utóbb mindig sikerül, csak a kezdeti lépés nehéz.
Ezekre néhány példa:
Mikor óvodában volt sokat bántották mind a gyerekek, mind az ott dolgozók is. Ki ki a maga módján, hol csak szóval, hol ténylegesen is. De mindegyiknek az lett a következménye, hogy rögtön beteg lett, az óvoda nagy részét tehát itthon töltötte. Itthon semmi baja nem volt, csak mikor szóba került az óvoda, akkor jöttek elő a tünetek.
Ilyen bántások voltak a kortársaitól, hogy fellökték, rugdosták, jeget dobtak a szemébe miután fellökték, homokozó vödröt dobtak a fejére és ezt a sort még hosszasan sorolhatnám. Ezek mellett még is ami a legjobban bántotta,  hogy senki sem játszott vele.
Bántások az ott dolgozóktól például mikor rá akartak erőltetni olyan ételeket amitől undorodott, ezután egy falatot sem evett az óvodában. Mikor a dolgozók nem hagyták hogy ő is részt vegyen a közös munkában. Tehát mind a csoporttársai mind a dolgozók kiközösítették, és ezt ő nem tudta feldolgozni. Nem értette miért teszik ezt vele hisz ő csak barátkozni akart, meg segíteni másoknak. Dóri nem egyszer sírta el magát ezek a dolgok miatt és csak azt kérdezgette: Miért?
Már ekkor a tanulással próbálta kompenzálni azt a rossz érzést amit az óvodától kapott, mert mikor tanult akkor jó kedve lett.
Az iskolában december végén jelentkezett ilyen pszichés betegség majd egy nagy kiborulása volt a Karácsonyi ünnepségen.
Ennek az volt az oka, mert sajnos szeptember közepén elkezdődött nála egy felső légúti megbetegedés sorozata, majd súlyos középfülgyulladás ami csak november végére gyógyult meg.  Tehát keveset volt iskolában, decemberben meg már nem találta a helyét, mire bele jött volna akkor elkezdődött a szünet. Náluk nincs állandó ülésrend, viszont hogy mindig máshol ült ő úgy látta azért mert senki sem szeretné, hogy mellette legyen és ez miatt úgy gondolta nem tartozik az osztályba. Az érezte biztosan senki sem szereti. Mikor rá kérdeztem mondja meg szerinte ki szereti, akkor ő 18 nevet mondott a 26-ból, és a többire nem emlékezett. Ekkor mondtam neki, hogy hát a 18 az eléggé sok, és nem azért kell mindig máshol ülni mert nem szeretnek.
Ez persze egy hosszadalmas beszélgetés volt, de talán az segített a legjobban, hogy az osztályfőnökének eltudta mondani mi bántja. Az osztályfőnökével történt beszélgetés után nagyon megnyugodott, és jobb lett a közérzete.
Most viszont közeleg a tanítás és megint kezdődik a pszichés hasfájása, ez azért van mert sokat aggódik azon mi fog történni az iskolában. Valószínű a rossz óvodás élmények miatt van benne ennyi tartás, és aggodalom. Tart attól hogy nem fogadják be és megint bántani fogják. Szerencsére az osztályfőnökei nagyon segítőkészek és próbálják Dóriban éreztetni, hogy igen is fontos és szeretik.
Most ezt a hasfájást egyenlőre tanulással és beszélgetésekkel gyógyítom. Mert lehet furcsán hangzik, de őt a tanulás megnyugtatja.