Nálam a napok sokszor keverednek, összefolynak. A dátumokról nem is beszélve
A sűrű programokban el is felejtettem, hogy már 1 éves lett a bolg, hogy már 1 éve írok Csilláról és Dóriról.
Pontosan december 12.-én. kezdtem el írni róluk
Akkor aznap kaptam Csilla a diagnózisát és bár számítottam rá, és valahol vártam is hogy de jó lenne ha végre kimondanák azt hogy auti, vagy azt hogy nem az. Mert nincs rosszabb a bizonytalanságnál, és így az orvosok ezzel hogy kimondták megerősítést kaptam, abban hogy mit miért is csinál Csilla.
Mert bár Dóri és Csilla olyan mintha 5 év különbséggel ikreim lennének. Mert ugyan azokat ugyan akkor tették. Itt nem a másolásos viselkedésre gondolok, hanem azokra a viselkedésekre amit Dóri kicsiként csinált, de már nem csinál. Így tehát nem másolásról van szó.
Ilyen például, hogy mindketten 5 hónaposan már álltak és mentek, a túlzott tisztaságmánia. A beszéd mindkettőnél 5 hónaposan baba, mama, pápá majd ez mindkettőnél teljesen elmaradt és hosszú hónapokig egy szót sem hallottam tőlük....ezt persze még sorolhatnám, mert nem is egy ilyen hasonlóság van közöttük.
Viszont Dórinál szinte véletlenül derült ki, míg Csillánál korán felfedeztük, de Csillánál szerintem erősebb az autizmus mint Dórinál.
Szóval nyilván mikor megkaptam a Csillára a diagnózist nekem is elkezdtek cikázni a gondolataim, de nagy levegőt vettem és mire haza értünk addigra tovább is léptem ezen. Hisz sejtettem, tudtam hogy ő is más, ami persze ellentmondásos érzést váltott ki mikor ezt le is írták.
Igazság szerint soha nem engedhetem meg magamnak, hogy össze zuhanyjak. Történhet bármi, nekem erősnek kell lennem. Dórinak és Csillának mindig szüksége van rám.
Így tehát ahelyett hogy padlóra kerültem volna még jobban megerősödtem. Még jobban megtanultam harcolni értük.
Mert értük mindig és mindenkor harcolni kell, hogy megfelelő ellátást és fejlesztést kapjanak. Azért hogy jó intézménybe kerüljenek, azért hogy megfelelő állami támogatást vehessenek igénybe...
Ezért mivel Dórival és Csillával is meredek utat jártam be, így én úgy döntöttem létrehozok egy blogot és egy csoportot a Facebbok-on azért hogy a hozzám hasonló autizmussal élő gyermekeket nevelő szülőknek segítséget nyújthassak. Hátha így legalább másoknak kevésbé döcögősebb lesz az út.
Persze 1 év alatt rengeteg minden történt Dórival és Csillával is. Amit amennyire csak lehet megírok és sok visszajelzést is kapok, hogy mennyit segített másoknak az hogy olvassák a Blogot. Mert közvetlenül és teljesen érthetően fogalmazok.
A csoportból is naponta jönnek a privát üzenetek is én meg amiben csak tudok próbálok segíteni.
Remekül összehangolódott a csoport. Még az is bátran ír aki amúgy inkább csak olvasgatni szeret, mert itt látja hogy a tagok mind egytől egyig segítőkészek és ha épp valami rossz történik egyik tagunkkal, akkor rögtön több bátorító hozzászólást is kap.
Ennél jobb csoport közösséget kívánni sem lehetne!
Persze szűkösnek bizonyult a csoport, mert akiket ilyen-olyan indoknál fogva de nem tudom felvenni a zárt csoportba, azoknak létrehoztam egy nyílt oldalt, és egy profilt, hogy így senkit se kelljen elküldenem. Mert próbálok mindenkinek kivétel nélkül segíteni.
Nektek akik olvassák a Blogomat, és azoknak akik Facebook-on a csoportomba vannak, vagy a Facebook-oldal kedvelői, esetleg a Facebbok profilon keresett meg azoknak Köszönöm hogy vannak!
